„Aki szedte, annak még a szeme is rosszul állt” – számolt be a szer hatásairól Peter Neururer 2007-ben a Sport Bildnek. Az 1989–90-es idényben az akkor másodosztályú Schalkénál edzősködő Neururer nyilatkozata óriási botrányt kavart, ám sokan megerősítették szavait, miszerint a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a Captagon nevű szertől pörgött fel a német futball. (Németország 1990-ben világbajnok lett.) „A labdarúgó sohasem fáradt el, és gyakran agresszíven viselkedett” – mondta, hozzátéve, hogy nemcsak az ellenféllel, hanem saját csapattársaival szemben is.
| ||
Ám a Captagon korántsem német specialitás. Az amfetaminhoz hasonló szer leginkább a Közel-Keleten népszerű a nyolcvanas évek óta, a régióban ma már a hasis mellett ezt tartják az „alap” kábszernek. De a kilencvenes években a Balkánon is menőnek számított, Szerbiában és Törökországban is működtek Captagont előállító laboratóriumok. Felmerül a kérdés, vajon létezik-e bármiféle összefüggés a délszláv háború és a Captagon akkori regionális népszerűsége között. Nyilván létezik, vélik többen, bár ez nem bizonyítható. Európában egyébként ma Bulgária a legnagyobb előállító.
A Captagon hatóanyaga a fenetilin, ami a központi idegrendszert stimulálja, akárcsak az amfetamin. A kis és közepes adag emeli a pulzusszámot, a testhőmérsékletet, a légzés szaporábbá válik, a vérnyomás megnő. A felhasználó extra energiát tapasztal, fizikai szükségletei (étvágy, alvásigény) minimálisra csökkennek. Használata hosszú távon számos mellékhatással jár: depresszió, letargia, alváshiány, alultápláltság. De hogy valami kevésbé hátborzongatót is mondjunk, a fenetilint az Egyesült Államokban a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) kezelésére használják a Ritalin és az Adderall mellett.
Ahol Captagon van, ott háború is van
A szer természetesen az arab világban is illegális. 2012 decemberében a szíriai kormányerők 180 ezer tablettát foglaltak le Homszban, ám arról nincs hír, hogy megsemmisítették volna az árut, mert ugyan Szíria is komoly mennyiségben állítja elő, úgy tűnik, arrafelé Captagonból sosem elég. A homszi fogás amúgy csupán a jéghegy csúcsa, mivel egyre több hírt hallani Szíriába szánt Captagon-szállítmányok lefoglalásáról. Jellemző, hogy 2009-ben – hol volt akkor még az arab tavasz, nemhogy a szír polgárháború? – a közel-keleti régióban összesen 25 tonnát foglaltak le. Nem kizárt az sem, hogy a drog és az abból termelt profit egyaránt a háborút táplálja: a szer előállítási költsége filléres, miközben Szaúd-Arábiában akár 20, Libanonban 5-10 dollárt is elkérnek egy tablettáért. Valószínű, hogy az így keletkező hasznot többnyire fegyverekbe forgatják vissza, amire most éppen Szíriában van különösen nagy érdeklődés.
„Talán tíz év múlva, ha folytatódik a háború, versenyezhetnek velünk a nemzetközi piacon” – mondta a Timesnak Abu Ali Zaiter, Libanon egyik legkeresettebb kábítószer-kereskedője a konkurenciáról, vagyis a szíriai kereskedőkről. Azt is elmondta, hogy az utóbbi időben megsokszorozódott a szíriai Captagon-laborok száma.
Az iszlám tiltja a bor fogyasztását, és ezt a tiltást a jogtudósok kiterjesztették más alkoholos italokra is, de a Koránnak nincs olyan passzusa, ami a Captagont tiltaná. Nem csoda, hogy Szaúd-Arábiában a drogproblémákkal kezeltek háromnegyede amfetaminfüggő: többségük a Captagonon maradt rajta. Hasonló a helyzet Katarban, Kuvaitban és az Egyesült Arab Emírségekben is.
Amúgy ahogy lassan szó szerint mindent, úgy persze már a Captagont is hamisítják. Bár kérdéses, hogy egy félig-meddig illegális drog (a szert a WHO már 1985-ben a pszichotróp anyagok közé sorolta, máig nem szerepel a tiltólistán) esetében mi számít eredetinek?
