Kiállítás

Hüllőkről csak jót

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2011/47. (11. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A dinoszauruszokról korábban azt hittük, hogy messzire kerülték a Kárpát-medencét - pláne, hogy fénykorukban az még nem is létezett. Ettől függetlenül nálunk sem reménytelen kutakodni utánuk - legalábbis erről tanúskodik a Magyar Természettudományi Múzeum új kiállítása.

Megdöbbentően hosszú, ráadásul ritka eseménydús periódus volt Földünk geológiai értelemben vett középkora. A bolygónk képét máig hatóan megszabó tektonikus, geológiai változások, hegységképződések mellett növény- és állatfajok tömkelege alakult ki. Utódaik jelentős részben még közöttünk élnek, de ha egyikük-másikuk el is tűnt - erre azért néhány nagyobb kihalási esemény is alkalmat nyújtott -, legalábbis a rokonaik itt kísértenek. Csupán azt kell észben tartanunk, hogy a mai Kárpát-medencét alkotó kőzetdarabok (úgynevezett terrének) akkoriban nemcsak mostani földrajzi pozíciójuktól, de egymástól is meglehetős távolságra tanyáztak.

 

A betyár mindenit

A közelmúlt magyar őslénytani felfedezései (bővebben: Ajkaceratops - Kidőlt a szekrényből, Magyar Narancs, 2010. június 10.) nyomán lett nyilvánvalóvá: boríthatta bár akkoriban Európa jó részét a Tethys nevű ősóceán s annak megannyi öble, zárványa és nyúlványa, az őshüllők igenis jól érezték magukat a szigeteken, például az ős-Bakonyban - éppen Iharkúton, egy elhagyott bauxitbányában sikerült feltárni napjaink legjelentősebb hazai őslénytani leleteit.

 

 

Kavicsfogú álteknős: egy kivételes koponya

Kavicsfogú álteknős: egy kivételes koponya

Fotó: Sióréti Gábor

 

A Magyar Természettudományi Múzeum legfrissebb, szokás szerint magas színvonalú, interaktív, több generációnak is élményt nyújtó kiállítása sem véletlenül épül Ősi Attila és Torma András közelmúltbéli felfedezései köré. A látogatók az Eltűnt világok kellős közepén kóstolhatnak bele a paleontológusok mindennapjaiba - ahogy a tárlat szórakoztató-pedagógiai vonulatában is fontos szerep jut az őslénykutatók munkájával való beható ismerkedésnek.

Mindenekelőtt azonban a tér tagolását kellett elvégezniük a kiállítás aktorainak (főrendező: Bajzáth Judit), akik magától értetődően a földtörténeti szakaszolást választották. A látogató előbb egy interaktív ablakkal szembesül, ahol egy kerék mozgatásával szépen visszaforgatható az idő, és látni lehet történetünk nulla óráját: a triász kor elején még egyetlen összefüggő kontinens, Pangea uralja a Földet, amelyet a mélyen belé nyúló (és magában is két ágra tagolódó) Tethys választ kétfelé: az északi Laurasiára és az északi Gondwanára. Eme őskontinens szétdarabolódása jelenti a kontextust, melynek keretében lezajlik a potom 186 millió évet átfogó sztori. Utána - ki ne tudná! -, érkezik egy jó tíz kilométer átmérőjű aszteroida, s nyomában, a tömeges fajpusztulás mellett, ott marad a Chicxulub kráter a Yucatán-félsziget mellett, jórészt a tengerfenéken. Véget ér eme boldog, őshüllőkben bővelkedő aranykor a mi lassan felgyűrődő hegyek által körülölelt medencénkben is, s csak nagy-nagy sokára (most mondjuk: napjainkban?) köszönt be ismét egy szebb és boldogabb kor. De hogy ne szaladjunk ennyire előre, a triász korban (úgy 251-200 millió évvel ezelőtt) hazánk darabjai (az Alcapa és a Tisza-Dácia lemeztömbök) valahol a Ráktérítő és az Egyenlítő között tartózkodnak. A felszínt nagyrészt a Tethys borítja, melynek vizében a kiállított leletek tanúsága szerint is hemzsegnek az ammoniteszfélék, a néha óriásira is megnövő mészvázas lábasfejűek (ők utóbb, merő szolidaritásból, szintén a tömeges kihalást választják őshüllő kortársaik oldalán). Még szerencse, hogy időről időre jelentős tengeri üledéktömegek bukkannak a felszínre - mi is lenne velünk a Bakony, a Bükk, az Aggteleki-karszt vagy a Budai-hegység (például a korabeli eredetű Remete-hegy) nélkül. Vagy említhetnénk a veszprémi Jeruzsálem-hegyet, ahonnan a kavicsfogú álteknős maradványi kerültek elő még az előző századfordulón, Laczkó Dezső piarista tanár ásatásai nyomán - a kiállításon elegánsan felfüggesztett makettje figyel.

 

A 200-145 millió évvel ezelőtti jura kor sem volt eseményekben szegény: a két egymástól is igen távoli, s mostani helye felé éppen csak úton lévő terrén egyaránt a mainál jóval melegebb, minimum szubtrópusi klímát élvezett, ráadásul a mai Mecsek egy jelentős részén kiterjedt deltatorkolat húzódott, tavakkal, holtágakkal, vadul burjánzó szubtrópusi láperdővel.

Egyrészt ebből jött létre évmilliók során a mecseki feketeszén, másrészt itt találták meg 45 éve a nevezetes Komlosaurus carbonis lábnyomát (csontját viszont azóta se). A kistermetű ragadozót most sikerrel rekonstruálta az efféle munkákban már járatos Szobor Csoport Kft.: a harcias fejű, tarajos, habituálisan húsevő theropoda (rettenetes lábú) úgy fest, mint aki éppen betérni készül a bányásznapi hűségjutalom-osztás után különösen vidám kökönyösi Csizmamosóba.

 

Iharkút Park

A kréta (145-65 millió éve) már a földtörténeti kor fináléja, s pont ebből az időszakból származnak az iharkúti leletek is: a felső kréta korból, úgy 85 millió évvel ezelőttről származó kőzetrétegből eddig már vagy harminc gerinces maradványa került elő. A kiállításon is látható a Hungarosaurus tormai egy profi makettje, miként a gyanú szerint rokonaihoz hasonlóan szintén tollakkal borított, nagyjából pulykakakas méretű Pneumatoraptor élethű mása is - utóbbi a mongóliai tollas raptorfélék közeli rokona lehet. A tavalyi megtalálásával nagy tudományos szenzációt okozó Ajkaceratops jószerével csak a fejét adta a tárlatba, a szorosan véve nem dinó, azaz nem a dinoszauruszok öregrendjébe tartozó Bakonydraco galaczi (az ő rokonai az őslényes filmekben riogató Pterodactylusok) azonban rekonstruált formájában is riasztó: hideg hüllőtekintettel szuggerálja az ifjú látogatókat, akik amúgy is nagy élvezettel merülnek bele a dinóöltöztetés interaktív örömeibe.

(Magyar Természettudományi Múzeum, kedd kivételével naponta 10.00-17.00)

szerző
Barotányi Zoltán
publikálva
2011/47. (11. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Demokratikus ellenzék
A 2014-es összefogás kudarca és tanulságai
Kényszermegoldás
Nyári kórházi kapacitásátadás
Vígszínház az egész világ
Marton László életműinterjúja
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Gasztró

még több gasztró

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...