Mozgássérültek és esélyegyenlőség: Akadályokon keresztül

szerző
Bodnár László
publikálva
2003/8. (02. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Precedensértékű pert nyert a budapesti Centrál kávéházzal szemben Nagy Bendegúz mozgássérült fiatalember 2003. január 16-án. A kávéház felújítása során elmulasztott akadálymentesítést 120 napon belül meg kell oldani. A per végeredményének nagy jelentősége lehet a mozgássérült vagy más fogyatékkal élő emberek társadalmi egyenjogúságának megteremtésében.

Precedensértékű pert nyert a budapesti Centrál kávéházzal szemben Nagy Bendegúz mozgássérült fiatalember 2003. január 16-án. A kávéház felújítása során elmulasztott akadálymentesítést 120 napon belül meg kell oldani. A per végeredményének nagy jelentősége lehet a mozgássérült vagy más fogyatékkal élő emberek társadalmi egyenjogúságának megteremtésében.

n 2000 májusában Magyarország megkapta a Roosevelt Egyesület díját, amely egy nemzetközi bizottság ajánlására minden évben azon országnak jut, amely kimagaslóan nagy eredményt ért el a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének megteremtésében. Göncz Árpád államfő azonban óvatosan fogalmazott köszönőbeszédében, mondván, hogy az eddig elért hazai eredmények szerényebbek a korábban díjazott országokéinál, s hogy a leglényegesebb cél a fogyatékosok teljes értékű élethez segítése.

A díj jelentőségét a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének (MEOSZ) elnöke, Hegedűs Lajos is elismeri, ám véleménye szerint "a jogalkalmazás területén nagyon hátul kullogunk". Szerinte hiányzik a kellő állami akarat, mivel a parlament olyan minimális költségvetési forrásokat állapít meg az egész társadalmi probléma kezelésére, amiből nem lehet azt megoldani.

Mi jellemzi

a valóságban a hazai állapotokat? Középületek, tömegközlekedési eszközök, éttermek, múzeumok, színházak, melyek a mozgássérültek számára használhatatlanok. Ha pedig bent vannak, sokszor szembesülnek azzal, hogy megközelíthetetlenek a mellékhelyiségek és az épületen belüli objektumok (galéria, emelet, pincehelyiség). Igaz, lehet keresni egy másik vendéglátóegységet - mint ahogyan azt Nagy Bendegúznak is ajánlották a frissen, szépen, de nem kellő körültekintéssel felújított Centrál kávéházban.

A mozgássérült fiatalember 2000 márciusában mint építészhallgató és rehabilitációs mérnök is kíváncsi volt a renovált kávéházra. Az épületbe segítség nélkül nem tudott bejutni, és a kávéházban a mosdóhoz lépcsők vezetnek. A kerekes székes fiatalember többször is kiszolgáltatott és megalázó helyzetbe került. Másodszor barátnőjével látogatott el a kávéházba, ahol vacsorázni szeretett volna. A kávézó galérián lévő éttermi része nagyon tetszetős, de mozgássérültek számára megfelelő technikai berendezés (lift) hiányában megközelíthetetlen. Végül a személyzeti felvonóval vitték fel a felső szintre. Az egyik felszolgáló Nagy Bendegúz távolléte alatt közölte a fiatalember barátnőjével, hogy szerinte nem lehet ilyen követelőzően viselkedni, bunkónak nevezte őt, továbbá azt tanácsolta,

keressenek másik helyet

Nagy Bendegúz harmadszorra egy akadálymentesítéssel foglalkozó amerikai barátját kísérte el a kávézóba, hogy negatív példaként mutassa meg a helyet.

A fiatalembert megviselték az események. "A második alkalommal súlyosan sérelmesnek találtam a barátnőmhöz címzett, de nekem is szóló kioktatást, a csaknem tíz év alatt ilyen jellegű vélekedéssel még nem találkoztam. Az eset után nagyon nehezen tértem magamhoz" - mondta.

Nagy Bendegúz 2001 szeptemberében személyiségi jogi pert indított a Centrál kávéház ellen. A per kimenetele kétséges volt, mert az épületek akadálymentesítéséről két törvény is rendelkezik: az egyik kimondja, hogy az újonnan épült, illetve felújított épületeket akadálymentesen kell kialakítani, a másik jogszabály viszont a már meglévő középületek esetében azt írja elő, hogy azokat fokozatosan, de legkésőbb 2005. január 1-jéig kell akadálymentesíteni. A Centrál kávéházat a törvény megszületése után restaurálták ugyan, de jogászai védekezhettek azzal, hogy a határidő még nem járt le, 2005-ig még megtörténhet az akadálymentesítés. A bíróság első fokon elfogadta ezt az érvelést, és elutasította Nagy Bendegúz keresetét. (A másodfokú tárgyalás előtt felkerestük a kávéházat, ahol a jelenlegi üzletvezető - az affér idején még nem ő volt a főnök - készséggel tájékoztatta lapunkat, ám végül mégsem járult hozzá a közléshez.)

A per másodfokú tárgyalására 2003. január 16-án került sor. (A felperes a Fővárosi Bíróság épületébe csak segítséggel jutott be.) A tárgyaláson Peszlen Zoltán, a felperes ügyvédje fenntartotta korábbi álláspontját, miszerint a Centrál kávéházat mint az épület bérlőjét kívánják perelni. Az elsőfokú tárgyaláson a kávéház ugyanis többek közt arra alapozta védelmét, hogy az akadálymentesítés nem a bérlő feladata, azt az épület tulajdonosának kellett volna elvégeznie. A Centrál jogi képviselője, Garai Géza a fellebbezés elutasítását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte a tárgyaláson.

A másodfokú bíróság

részben helyt adott a fellebbezésnek: megállapította, hogy valóban sérültek a felperes személyiségi, illetve az esélyegyenlőséghez, az emberi méltósághoz fűződő jogai. A Nagy Bendegúz által igényelt félmillió forintos nem vagyoni kártérítéssel szemben 200 ezer forintot ítélt meg. A Centrált a személyiségi jogokat sértő magatartás megszüntetésére kötelezte, vagyis arra, hogy 120 napon belül tegye lehetővé az épület akadálymentes használatát mozgáskorlátozottak számára is. A másodfokú bíróság az ítéletet a következőképpen indokolta: elsősorban nem azt vette figyelembe, hogy újonnan épült-e a kávéház, felújítás vagy átalakítás történt-e, hanem azt, hogy olyan helyzetet teremtett-e az újítások során, ami nem sértő, nem kellemetlen. A bíróság az adott helyzetet értékelte, tehát nem találta jogosnak az alperes azon védekezését, miszerint a jogszabály türelmi időt ad 2005-ig; azt értékelte, hogy a kávéház megfelel-e adott esetben egy kerekes székes ember igényeinek. Az indoklás szerint a bérlőre - a kávéházra - tartozik az ilyen jellegű munkálatok elvégzése is, az alperes nem védekezhet azzal, hogy nem ő a felelős ezért. A Centrál olyan igénnyel nyílt, hogy magas színvonalú szolgáltatást kíván nyújtani, eközben viszont "nem gondoskodott semmiről" - mondta a bírónő. Nagy Bendegúz kérdésünkre elmondta: a megítélt összeget a fogyatékos emberek érdekérvényesítésével és az épületek akadálymentesítésével foglalkozó De Jure Alapítvány részére utalja át.

Hegedűs Lajos MEOSZ-elnök örült az ítéletnek, mivel ez hivatkozási alap lehet későbbi, hasonló problémáknál is. "Örülök annak, hogy Nagy Bendegúz végigcsinálta ezt az ügyet, ezzel nagyon sokat segített az érdekvédelmi munkában is" - mondta. Hangsúlyozta továbbá, hogy nem lehet megoldás a peres eljárás valamennyi nem akadálymentes épület esetén, hiszen akkor eljárások tízezrei indulhatnának, megbénítva ezzel a bíróság munkáját. "Sokkal inkább egy olyan jogkövető magatartást kellene elérni, hogy az épületek fenntartói, használói maguk lássák be: per nélkül is ez a kötelességük" - jegyezte meg Hegedűs Lajos.

Szerettünk volna megkeresni valakit a Centrál kávéház részéről is, de a tárgyaláson csak Garai Géza, a kávéház ügyvédje volt jelen, aki nem tudta megmondani, pontosan kihez fordulhatunk; az akkori ügyvezető már távozott, az érintett felszolgálókat pedig nem lehet visszakeresni a változó műszak miatt. Véleménye szerint ezért baj, hogy Nagy Bendegúz nem írt be a panaszkönyvbe, ami a történtek rekonstruálását egyszerűbbé tehette volna.

A mozgáskorlátozott emberek alapvető jogai nap mint nap sérülnek: a háziorvosi rendelők 80 százalékába például nem tudnak bejutni, és ez az arány a szakorvosi rendelőknél sem sokkal jobb. A súlyos mozgásfogyatékkal élők nagy része egyáltalán nem vett még részt tüdőszűrésen vagy nőgyógyászati szűrővizsgálaton.

Az iskolákba, felsőoktatási intézményekbe, múzeumokba és hivatalokba ugyancsak nehézkes, gyakran lehetetlen a bejutás. Igaz ez még az ELTE egyik, akadálymentesítettség szempontjából jónak mondható Múzeum körúti épületére is: nincs például mozgássérültek részére fenntartott parkoló az udvaron; az épület mozgáskorlátozottak részére kialakított bejáratát láncos bójákkal zárják el az esetlegesen ott parkolni szándékozók elől, amivel a kerekes székesek intézménylátogatását is nehezítik. Az épületen belüli viszonyok már jónak mondhatók: lépcsőjáró szerkezet és lift segíti a mozgáskorlátozottakat - az előadótermek ajtói viszont újbóli nehézséget jelentenek: a dupla szárnyú ajtóknak gyakran csak az egyik fele nyitható, ez azonban nem biztosít megfelelő teret a bejutáshoz. Akadálymentesítettség szempontjából példával szolgálhat a Terror Háza: az oda látogató, mozgásában korlátozott ember lépcsőjárón juthat fel a biztonsági személyzet segítségével, az épületen belül pedig már önállóan képes közlekedni, minden kiállítási területet könnyedén elérhet.

"Ha egy kerekes székes szórakozni akar, a legegyszerűbb, ha valamelyik plazába látogat - mondta Krisztián, egy Budapesten élő mozgássérült fiatalember. - Ott többé-kevésbé megoldott az akadálymentes közlekedés, leszámítva egy-két apróságot. A MOM Parkban például még segítővel sem lehet eljutni a lifthez a parkolóházból, a rendkívül rövid és meredek rámpa mellett még egy nehéz csapóajtó is utadat állja. A moziban segítőkészek az ott dolgozó srácok, a film elején ketten felcipelnek a lépcsőkön, onnan mégis jobb a kilátás, a film végén pedig érted jönnek. A színházakban sem jobb a helyzet. A rengeteg akadály miatt nem merek túl gyakran színházba menni. Egyszer a Vígben a földszinten középre szólt a jegyünk. Csakhogy a jegyszedő néni szó szerint utamat állta, mondván, hogy csak az oldalsó bejáratokon lehet bemenni kerekes székkel. Amíg a szemléletben nem lesz változás, addig én semmi jót nem remélek" - tette hozzá Krisztán.

Vidéken sincs ez másként. A Sopronban élő Csaba egy baleset következtében kényszerült kerekes székbe. Azóta nemegyszer fordult elő, hogy hivatalos ügyeit a városháza előtt kellett lebonyolítania az illetékessel, mivel a hivatalhoz

negyven lépcsőfok

visz fel. És a példákat a végtelenségig lehetne sorolni, országszerte találkozhatunk hasonló problémákkal.

Hegedűs Lajos, a MEOSZ elnöke szerint, ha sok új épület épülne, és az előírásokat betartanák, akkor változna a helyzet. Nagyon sok esetben azonban a külsőségek sokkal többet számítanak, például jó néhány bank súlyos milliókat költ márványburkolatokra, az alapvető, nagyságrendekkel kevesebbe kerülő akadálymentesítést viszont teljes egészében elhanyagolják.

Az épületfenntartók sok esetben képtelenek önerőből fedezni az akadálymentesítés költségeit, ezért ehhez állami forrásokat, pályázati lehetőségeket kellene biztosítani. Az Európai Unió alapjaiban vannak célelőirányzatok a társadalmi esélyegyenlőtlenség megszüntetésére; Magyarország akkor jár el okosan, ha ezekhez a strukturális alapokhoz megpróbál pályázati úton hozzájutni, de ez jelentős önrészt is igényel - mondta Hegedűs.

A 2002. december 3-i, Parlament előtti demonstráción megjelent mozgáskorlátozottak egyöntetű véleménye, hogy a legnagyobb problémát a közlekedés, a középületek megközelítése jelenti. "Ha csak a törvényben leírtakat betartják, már az előrelépés volna" - mondta Fazakasné Erdélyi Ilona, aki Csepelről érkezett az Országház elé. A piliscsabai Bocskay András úgy véli, valami megindult, mintha segítőkészebbek lennének az emberek. Rossz élményei azért neki is vannak: amikor más kerekes székes barátaival együtt megjelent egy étteremben, a többi vendég "odébb hurcolkodott".

A demonstráción a kormányfőnek címzett, hat pontban megfogalmazott, konkrét kéréseket tartalmazó levélre - melyet 57 000 ember írt alá - több mint egy hónap elteltével sem érkezett válasz. A levél többek között felveti: a kormány nyilvánítsa ki azon szándékát, hogy végre kívánja hajtani az országos fogyatékos-ügyi programot és a középtávú intézkedési tervet, továbbá, hogy a kormány tartassa be a rendelkezéseket valamennyi állami, önkormányzati szervvel kötelező érvénnyel; a rendelkezések végrehajtását a kormány kérje számon, értékelje és a végrehajtás elmaradását szankcionálja. A kormány a fogyatékkal élő emberek szervezeteivel, valamint az Országos Fogyatékosügyi Tanáccsal (OFT) együttműködve határozza meg a 2003-as évre a konkrét feladatokat: mutassák ki, hogy az e célra fordítandó összeget milyen módon kívánják az akadálymentes épített környezet megteremtésére fordítani; a kormány hozzon létre megbízotti jogintézményt, a kormánymegbízott személyének kiválasztása előtt kérje ki a fogyatékosokat képviselő szervezetek, valamint az OFT véleményét.

A fogyatékos emberek társadalmi elfogadása céljából szükség lenne országos szintű kampányra, de ennek anyagi fedezetét a MEOSZ egyedül nem tudná biztosítani. Figyelemfelkeltő akciókat, kisebb kampányokat azonban szerveznek: ilyen például a "Tégy rá egy lapáttal" akció, amelynek során társadalmi összefogással, a média biztosította nyilvánosság előtt végzik el egyes épületek akadálymentesítését. A MEOSZ egyébként az önkormányzatok idei költségvetési tárgyalásai előtt levélben hívta fel a figyelmet az akadálymentesítésre előirányzott források elkülönítésére.

Hegedűs Lajos kifejtette: "Nemcsak a 372 ezer mozgássérült ember érintett, hanem családtagjaik, barátaik is, s így már jelentős méretű társadalmi csoport életminőségének javításáról lenne szó. Ha a babakocsis kismamákat és a nehezen mozgó idős embereket is figyelembe vesszük, akik számára szintén könnyebbséget okoz egy lift vagy egy rámpa, a lakosság majd´ fele érdekeltté válik."

Bodnár László

Müller Fruzsina

szerző
Bodnár László
publikálva
2003/8. (02. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...