Kamupártok 1. rész – Összefogás Párt

Választás 2014

Április 6-án rekordmennyiségű pártra szavazhatunk: szám szerint 31-re. A nagyobb pártok mellett sok kisebb szervezet vállalja a megmérettetést. Sorozatunk őket kívánja bemutatni: a sort az Összefogás Párttal kezdjük.

„Az Összefogás Pártot azért hoztuk létre, mert felismertük a nemzet újbóli összefogásának történelmi szükségességét, meg szeretnénk szüntetni a jobb- és a baloldal közötti értelmetlen szembenállást” – olvashatjuk a magukat a gondolkodó emberek pártjának tartó, sem jobb-, sem baloldali, hanem emberközpontú problémamegoldó csoportként működő Összefogás honlapján. A név kötelez, a bemutatkozó alapján azonban felmerül a kérdés, hogy nem túl idealisztikus elképzelés-e az ma Magyarországon, hogy jobb- és baloldal egyesítésével, egy nagy közös érdek által vezérelve a dicsőséges jövő felé masírozzunk? „Ha valami nem működik körülöttünk, nem ahhoz kell igazodnunk, ami van, hanem követni kell az álmainkat, ez visz minket előre – mondta el a magyarnarancs.hu-nak Szepessy Zsolt, az Összefogás miniszterelnök-jelöltje, majd hozzátette: – Magyarországon igenis össze tudnának jönni az emberek, nekem is vannak mind a jobb-, mind a baloldalon barátaim, látom, hogy az a szándékuk, hogy az országot jobbá tegyék, de egymással szemben állnak. Ezeket az erőket össze kellene adni, és egy irányba állítani őket.” Szepessy nem tartja helyesnek azt a fajta kampányt, mely a másik lejáratásából táplálkozik, főként, ha emberileg is meghurcolnak valakit.

Barna Bácsi megoldja az uborkaproblémát

Barna Bácsi megoldja az uborkaproblémát

Fotó: MTI/Vajda János

Éppen ezért ő sem a baloldalt támadta, amikor az Országos Választási Bizottságnál (OVB) február végén feljelentette a Bajnai–Mesterházy–Gyurcsány-féle Összefogás becenévvel illetett társulást, hanem azokat, akik lenyúlták pártja nevét. „Ha a Fidesz csinálta volna ezt, akkor is hasonlóan jártam volna el. Én csak kiálltam azért, ami az enyém.” És valóban, az Összefogás Párt 2009 óta létezik, a baloldal pártjai azonban csak január óta használják a nevet, ami most, hogy a „valódi” Összefogás is szerepel a szavazólapon, megtévesztő lett volna. Szepessy az OVB-nek írt levelében „összeállásként” emlegeti őket, és pártja nevének ellopásával, választási csalással és a választópolgárok összezavarásával vádolja az ellenzéki társulást, illetve a választásokról való kizárásukat követeli. Ilyesmi nem történt, de az tény, hogy Bajnaiék március elejétől a Kormányváltás nevet használják.

Póka László, az Összefogás országgyűlési képviselőjelöltje azonban már egy kevésbé nyugodt hangvételű, Szigetvári Viktornak címzett nyílt levélben közölte a névbitorlókkal, hogy betelt a pohár, és „eljött az idő, hogy a lopós, hazug, kifosztó bankárbérenc politikusok eltűnjenek a magyar politikai életből”. Szepessy szerint egyik levelükre sem érkezett válasz, és ő ugyan békés embernek tartja magát, de ha ellenfelei ilyen eszközökkel harcolnak, kénytelen ő is felvenni a kesztyűt. „Nem kellett volna egy kis pártot tönkretenni. Tudom, hogy igazam van, erkölcsi fölénnyel képviselem az álláspontomat, a harcot nem én kezdtem, a másik oldal szolgáltatta a casus bellit. A célom, hogy bocsánatot kérjenek és megkövessenek, ha ez nem történik meg, minden jogi és politikai eljárást be fogok vetni” – mondta Szepessy. Az egész névmizéria legpikánsabb eleme azonban mégiscsak az, hogy a szavazólapon az Összefogás Párt és az MSZP–Együtt–DK–PM–MLP egymás mellett szerepelnek, melyet az Összefogás elnöke isteni jelnek vett.

false

 

Fotó: MTI/Vajda János

És hogy ne ragadjunk le a névnél, nézzük, milyen programmal áll elő az „eredeti” Összefogás, amelynek elnöke egyébként Monok korábbi polgármestereként már nevet szerzett magának az olyan intézkedésekkel, mint a „segély munkáért” program, az uzsorások elleni fellépése, vagy a szociális kártya bevezetése. Az Összefogás fontosnak tartja a közbiztonság helyreállítását, melyet olyan intézkedésekkel kívánnak elérni, mint például a tűzoltó- és mentősszakmák társadalmi megbecsülésének helyreállítása, minden településen egy rendőrőrs kialakítása legalább egy helyben lakó rendőrrel, vagy a megélhetési bűnözés felszámolása, amelynek értelmében ha valaki háromszor követ el bármilyen bűncselekményt, negyedik alkalommal automatikusan 20 év letöltendővel büntessék. Fontos szerepet játszik a pártprogramban a családok és nyugdíjasok védelme mellett az oktatás és a fiatalok tömeges külföldre távozásának megakadályozása, csökkentése. „Ha egy friss diplomás elhagyja az országunkat, de néhány év tapasztalatszerzés után visszajön, azzal csak erősíti hazáját. A baj az, ha kimennek, és nem jönnek vissza. Az nemzeti tragédia” – mondta Szepessy, aki szerint pár év alatt nem lehet a rossz tendenciákat megállítani, csak lassítani és kis lépésekkel más irányba fordítani. Ami a munkahelyteremtést illeti, az Összefogás igen nagy hangsúlyt helyez a mezőgazdaságra: óriási területeinket csupán megfelelő technikával kellene kihasználni, és újra lehetne éleszteni a korábban oly sikeres háztáji gazdaságokat, mindemellé pedig becsatlakozhatna a feldolgozóipar és a gépgyártás, ráadásul a mezőgazdasági termékek jól eladhatók. „Magyarországon körülbelül 10 millió ember él, és 16-17 milliónak elegendő élelmet tudnánk termelni.”

A program széles körű ugyan, de végigolvasása után rögtön szembeötlik, hogy a kulturális szféra még csak említve sincs benne. Szepessy szerint ez nem azért van, mert nem érdekli a kultúra, sőt anno Monokon még olyan színházat is létrehoztak, ahol bevonták a helyi fiatalságot. „Azért nem foglalkoztam ezzel, mert úgy gondolom, Isten őrizz, hogy a politika betegye a lábát a kultúra területére. A politika nem lehet a kultúra megrendelője – vázolta fel elképzeléseit az Összefogás miniszterelnök-jelöltje. – A máig fennmaradt és igen értékes művek mind szabad akaratból születtek, azokat a művésznek kell megálmodnia. A politika egy dolgot tehet csupán: az anyagi kereteket teremtheti meg.”

Szepessy eddigi kampánytapasztalatai igen pozitívak, elmondása szerint sokat jár az emberek között, a legtöbb helyen ismerik a pártját, de az általános kiábrándultság azért megfigyelhető a választópolgárok körében. Ráadásul Magyarország nagy problémája, hogy vannak ugyan profi és jó szándékú politikusok, de nincs olyan kvalitásuk, hogy igazi államférfivá váljanak. „A politika szitokszó lett, az emberek valami újat keresnek.” Éppen ezért az Összefogás miniszterelnök-jelöltje úgy gondolja, hogy még ők maguk is lehetnek a meglepetés, de mivel nem tudják, hogyan állnak, április 6-a lesz az ő közvélemény-kutatásuk. Ígérni semmit sem tud, csak azt, hogy ha bekerülnek a parlamentbe, az „emberek meghosszabbított kezei, fülei, szemei és hangjai leszünk, figyelünk a problémákra, és megpróbálunk rájuk megoldást találni úgy, hogy közben ne vesszen el az ember”.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.