Kamupártok 1. rész – Összefogás Párt

Választás 2014

Április 6-án rekordmennyiségű pártra szavazhatunk: szám szerint 31-re. A nagyobb pártok mellett sok kisebb szervezet vállalja a megmérettetést. Sorozatunk őket kívánja bemutatni: a sort az Összefogás Párttal kezdjük.

„Az Összefogás Pártot azért hoztuk létre, mert felismertük a nemzet újbóli összefogásának történelmi szükségességét, meg szeretnénk szüntetni a jobb- és a baloldal közötti értelmetlen szembenállást” – olvashatjuk a magukat a gondolkodó emberek pártjának tartó, sem jobb-, sem baloldali, hanem emberközpontú problémamegoldó csoportként működő Összefogás honlapján. A név kötelez, a bemutatkozó alapján azonban felmerül a kérdés, hogy nem túl idealisztikus elképzelés-e az ma Magyarországon, hogy jobb- és baloldal egyesítésével, egy nagy közös érdek által vezérelve a dicsőséges jövő felé masírozzunk? „Ha valami nem működik körülöttünk, nem ahhoz kell igazodnunk, ami van, hanem követni kell az álmainkat, ez visz minket előre – mondta el a magyarnarancs.hu-nak Szepessy Zsolt, az Összefogás miniszterelnök-jelöltje, majd hozzátette: – Magyarországon igenis össze tudnának jönni az emberek, nekem is vannak mind a jobb-, mind a baloldalon barátaim, látom, hogy az a szándékuk, hogy az országot jobbá tegyék, de egymással szemben állnak. Ezeket az erőket össze kellene adni, és egy irányba állítani őket.” Szepessy nem tartja helyesnek azt a fajta kampányt, mely a másik lejáratásából táplálkozik, főként, ha emberileg is meghurcolnak valakit.

Barna Bácsi megoldja az uborkaproblémát

Barna Bácsi megoldja az uborkaproblémát

Fotó: MTI/Vajda János

Éppen ezért ő sem a baloldalt támadta, amikor az Országos Választási Bizottságnál (OVB) február végén feljelentette a Bajnai–Mesterházy–Gyurcsány-féle Összefogás becenévvel illetett társulást, hanem azokat, akik lenyúlták pártja nevét. „Ha a Fidesz csinálta volna ezt, akkor is hasonlóan jártam volna el. Én csak kiálltam azért, ami az enyém.” És valóban, az Összefogás Párt 2009 óta létezik, a baloldal pártjai azonban csak január óta használják a nevet, ami most, hogy a „valódi” Összefogás is szerepel a szavazólapon, megtévesztő lett volna. Szepessy az OVB-nek írt levelében „összeállásként” emlegeti őket, és pártja nevének ellopásával, választási csalással és a választópolgárok összezavarásával vádolja az ellenzéki társulást, illetve a választásokról való kizárásukat követeli. Ilyesmi nem történt, de az tény, hogy Bajnaiék március elejétől a Kormányváltás nevet használják.

Póka László, az Összefogás országgyűlési képviselőjelöltje azonban már egy kevésbé nyugodt hangvételű, Szigetvári Viktornak címzett nyílt levélben közölte a névbitorlókkal, hogy betelt a pohár, és „eljött az idő, hogy a lopós, hazug, kifosztó bankárbérenc politikusok eltűnjenek a magyar politikai életből”. Szepessy szerint egyik levelükre sem érkezett válasz, és ő ugyan békés embernek tartja magát, de ha ellenfelei ilyen eszközökkel harcolnak, kénytelen ő is felvenni a kesztyűt. „Nem kellett volna egy kis pártot tönkretenni. Tudom, hogy igazam van, erkölcsi fölénnyel képviselem az álláspontomat, a harcot nem én kezdtem, a másik oldal szolgáltatta a casus bellit. A célom, hogy bocsánatot kérjenek és megkövessenek, ha ez nem történik meg, minden jogi és politikai eljárást be fogok vetni” – mondta Szepessy. Az egész névmizéria legpikánsabb eleme azonban mégiscsak az, hogy a szavazólapon az Összefogás Párt és az MSZP–Együtt–DK–PM–MLP egymás mellett szerepelnek, melyet az Összefogás elnöke isteni jelnek vett.

false

 

Fotó: MTI/Vajda János

És hogy ne ragadjunk le a névnél, nézzük, milyen programmal áll elő az „eredeti” Összefogás, amelynek elnöke egyébként Monok korábbi polgármestereként már nevet szerzett magának az olyan intézkedésekkel, mint a „segély munkáért” program, az uzsorások elleni fellépése, vagy a szociális kártya bevezetése. Az Összefogás fontosnak tartja a közbiztonság helyreállítását, melyet olyan intézkedésekkel kívánnak elérni, mint például a tűzoltó- és mentősszakmák társadalmi megbecsülésének helyreállítása, minden településen egy rendőrőrs kialakítása legalább egy helyben lakó rendőrrel, vagy a megélhetési bűnözés felszámolása, amelynek értelmében ha valaki háromszor követ el bármilyen bűncselekményt, negyedik alkalommal automatikusan 20 év letöltendővel büntessék. Fontos szerepet játszik a pártprogramban a családok és nyugdíjasok védelme mellett az oktatás és a fiatalok tömeges külföldre távozásának megakadályozása, csökkentése. „Ha egy friss diplomás elhagyja az országunkat, de néhány év tapasztalatszerzés után visszajön, azzal csak erősíti hazáját. A baj az, ha kimennek, és nem jönnek vissza. Az nemzeti tragédia” – mondta Szepessy, aki szerint pár év alatt nem lehet a rossz tendenciákat megállítani, csak lassítani és kis lépésekkel más irányba fordítani. Ami a munkahelyteremtést illeti, az Összefogás igen nagy hangsúlyt helyez a mezőgazdaságra: óriási területeinket csupán megfelelő technikával kellene kihasználni, és újra lehetne éleszteni a korábban oly sikeres háztáji gazdaságokat, mindemellé pedig becsatlakozhatna a feldolgozóipar és a gépgyártás, ráadásul a mezőgazdasági termékek jól eladhatók. „Magyarországon körülbelül 10 millió ember él, és 16-17 milliónak elegendő élelmet tudnánk termelni.”

A program széles körű ugyan, de végigolvasása után rögtön szembeötlik, hogy a kulturális szféra még csak említve sincs benne. Szepessy szerint ez nem azért van, mert nem érdekli a kultúra, sőt anno Monokon még olyan színházat is létrehoztak, ahol bevonták a helyi fiatalságot. „Azért nem foglalkoztam ezzel, mert úgy gondolom, Isten őrizz, hogy a politika betegye a lábát a kultúra területére. A politika nem lehet a kultúra megrendelője – vázolta fel elképzeléseit az Összefogás miniszterelnök-jelöltje. – A máig fennmaradt és igen értékes művek mind szabad akaratból születtek, azokat a művésznek kell megálmodnia. A politika egy dolgot tehet csupán: az anyagi kereteket teremtheti meg.”

Szepessy eddigi kampánytapasztalatai igen pozitívak, elmondása szerint sokat jár az emberek között, a legtöbb helyen ismerik a pártját, de az általános kiábrándultság azért megfigyelhető a választópolgárok körében. Ráadásul Magyarország nagy problémája, hogy vannak ugyan profi és jó szándékú politikusok, de nincs olyan kvalitásuk, hogy igazi államférfivá váljanak. „A politika szitokszó lett, az emberek valami újat keresnek.” Éppen ezért az Összefogás miniszterelnök-jelöltje úgy gondolja, hogy még ők maguk is lehetnek a meglepetés, de mivel nem tudják, hogyan állnak, április 6-a lesz az ő közvélemény-kutatásuk. Ígérni semmit sem tud, csak azt, hogy ha bekerülnek a parlamentbe, az „emberek meghosszabbított kezei, fülei, szemei és hangjai leszünk, figyelünk a problémákra, és megpróbálunk rájuk megoldást találni úgy, hogy közben ne vesszen el az ember”.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.