Az állami földvagyon széthordása közpénzből fizetett „hitelekkel”

  • Ács Sándorné
  • 2015. augusztus 7.

Vélemény

Az új uralkodó osztály így gazdagodik tovább a tönkretett Kishantosi Központ volt vezetője szerint.

Igazak voltak a hírek, hogy elveszítjük az állami földvagyont. (…) Jakab István (a Magosz elnöke, az Országgyűlés alelnöke – a szerk.) bejelentette az Országgyűlésben az utolsó parlamenti napon, majd a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) lapjának július–augusztusi számában megjelent interjúban azt is megerősítette, hogy augusztus közepén benyújtják…

Mit is?

A közvélemény azt hiszi – és ebbe a hitbe Fazekas Sándor miniszter ringatta –, hogy hosszas vita, egyeztetés fogja megelőzni az erre vonatkozó „jogszabály” elfogadását. Csakhogy – ahogy ez a Jakab-interjúban világossá válik – ezt a javaslatot nem a parlamenthez, hanem a kormányhoz nyújtják be. Nem kerül ez a súlyos kérdés a parlament elé, mert már jó előre gondoskodtak arról, hogy az állami földek egy tollvonással eladhatók legyenek. Egyébként a Magosz nem párt, és nem része a kormánynak, ezért nem is nyújthatna be törvényjavaslatot a parlamenthez. Ezért is mondják, hogy a jelenleg hatályos törvények alapján, mert a földtörvény 1. § 4. pontja úgy rendelkezik, hogy az állami földekre a Nemzeti Földalapra vonatkozó törvény érvényes, az pedig lehetővé teszi az állami földek eladását, tehát a kormány egyetlen tollvonással dönthet.

„A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöksége is támogatja az elképzelést” – erről nyilatkozatot is adtak ki a NAK lapjában, de tudni kell, hogy a Nemzeti Agrárkamara egyenlő a Magosszal, mert az egylistás szavazáson csak a Magosz listájára lehetett szavazni a tisztségviselők választásán. Így lett alelnök a 9000 hektár állami földet használó Mezőfalvai Zrt. vezérigazgatója, Zászlós Tibor, a másik alelnök pedig Éder Tamás, akiről köztudott, hogy Csányi Sándor jobbkeze. Ők adták ki ezt a támogató nyilatkozatot. Gyönyörű nyilatkozatot írtak a magyar föld védelméről, miközben Zászlós Tibor és tulajdonostársai már 2006-ban eladták a Mezőfalva Invest Zrt.-t egy német érdekeltségű cégnek. (…)

A sejtelmes nyilatkozatok arra utalnak, hogy a „piszkos 12” – a 2001-ben és korábban privatizált állami gazdaságok – által használt 100 ezer hektáros nagyságrendű állami földek megszerzésére is megvan a terv. Ezért nem mondják ki egyértelműen, hogy a jelenlegi bérlők szerzik meg a földet, mert ezeken a földeken a jelenlegi bérlők gazdasági társaságok – például a Mezőfalvai Zrt. –, amelyek a földtörvény alapján nem vásárolhatnak földet. A nyilatkozatok mögül az sejlik fel, hogy „a bérlővel együtt adják el” ezeket a földeket, ami azt jelenti, hogy a meghatározott érdekkörbe tartozó magánszemélyek fogják megvásárolni 300 hektáronként a sok százezer hektárt, de a zrt.-k, kft.-k folytatják rajtuk a gazdálkodást a szerződés lejártáig, és ők már a bérleti díjat az új tulajdonosnak fizetik, aki így egyetlen fillér beáldozása nélkül jut vagyont érő földtulajdonhoz, hiszen a bérleti díjból fizeti az amúgy is nagyon kedvezményes hitelt…

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökségének állásfoglalásában olvashatjuk: szorgalmazzák, hogy „a magyar gazdák legteljesebb köre minél előbb tulajdonosává válhasson a jelenleg még állami tulajdonban levő termőföldeknek”.

Ha nem lenne tragikusan komoly a helyzet, akkor ezen kacaghatnánk is, hiszen az Ángyán-jelentésekből pontosan tudjuk, hogy az állami földek pályázatain távolról sem a helyi gazdák nyertek, sokkal inkább milliárdosok, nagybirtokosok, nagypénzű és/vagy nagy hatalmú emberek, vagy azok szomszédai, pályázatírói, műkörmösök és tetőfedők – a Fidesz és a Magosz érdekkörébe tartozó emberek, és néhány olyan, aki valóban gazda, de azért kapta a földet, mert hajlandó volt társait elárulni. Nos, hát ezek a jelenlegi bérlők fognak most „kedvező finanszírozással” – azaz kvázi ingyen a nemzeti vagyon megrablásával tulajdonossá válni. Ezt a tulajdont aztán gondolkodás nélkül fogják eladni külföldieknek, ha kapnak egy, a mai árhoz képest 10-15-szörös ajánlatot.

Látni kell, hogy amikor a kormány, a Magosz és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara „gazdákról” beszél, erre a körre gondol.

Arcátlan csúsztatás, a magyar nép aljas félrevezetése ez, hiszen az átlagember számára a „gazda” szó azokat a családokat jelenti, akik vidéken a földből élnek, de valójában éppen ők azok, akik nem jutottak állami földhöz, mint például a lepsényi, a kajászói, a borsodi mezőségbeli, a csongrádi gazdák, de felsorolhatjuk az egész országot is, mert ez mindenhol így ment. Nagykarácsonyban például gyomorforgató módon egy 3 hektáros gazda család elől egy több ezer hektárt megkaparintó valamikori tsz-elnök felesége nyerte el az ott meghirdetett 6 hektáros darabot.

(…)

Ráadásul ebben a színlelt adásvételben mi fizetjük a számlát, mert az a bizonyos „kedvező finanszírozás” közpénzt, állami hitelt jelent, vagyis azt, hogy úgy adjuk oda az 500 ezer hektárt, hogy az ellenértéke (500–1000 milliárd forintra becsülhető összeg) nem folyik be a kasszába, mert arra is mi, adófizetők dobjuk össze a hitelt.

Végül, de nem utolsósorban: a sejtelmes kormányzati nyilatkozatokból – „gondolkoznak róla”, „vizsgálják a kérdést” – látható, hogy a dolog már régen el van döntve, tehát van a kormánynak 500–1000 milliárd forintja erre a „kedvező finanszírozásra”. Nos, ha így áll a dolog, akkor ezt a forrást viharos gyorsasággal tegyék be az oktatásba és az egészségügybe! Ezt kell követelni minden épeszű magyar embernek, pártnak és érdekképviseletnek.

Mezőfalva, 2015. augusztus 6.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.