Igazak voltak a hírek, hogy elveszítjük az állami földvagyont. (…) Jakab István (a Magosz elnöke, az Országgyűlés alelnöke – a szerk.) bejelentette az Országgyűlésben az utolsó parlamenti napon, majd a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) lapjának július–augusztusi számában megjelent interjúban azt is megerősítette, hogy augusztus közepén benyújtják…
Mit is?
A közvélemény azt hiszi – és ebbe a hitbe Fazekas Sándor miniszter ringatta –, hogy hosszas vita, egyeztetés fogja megelőzni az erre vonatkozó „jogszabály” elfogadását. Csakhogy – ahogy ez a Jakab-interjúban világossá válik – ezt a javaslatot nem a parlamenthez, hanem a kormányhoz nyújtják be. Nem kerül ez a súlyos kérdés a parlament elé, mert már jó előre gondoskodtak arról, hogy az állami földek egy tollvonással eladhatók legyenek. Egyébként a Magosz nem párt, és nem része a kormánynak, ezért nem is nyújthatna be törvényjavaslatot a parlamenthez. Ezért is mondják, hogy a jelenleg hatályos törvények alapján, mert a földtörvény 1. § 4. pontja úgy rendelkezik, hogy az állami földekre a Nemzeti Földalapra vonatkozó törvény érvényes, az pedig lehetővé teszi az állami földek eladását, tehát a kormány egyetlen tollvonással dönthet.
„A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöksége is támogatja az elképzelést” – erről nyilatkozatot is adtak ki a NAK lapjában, de tudni kell, hogy a Nemzeti Agrárkamara egyenlő a Magosszal, mert az egylistás szavazáson csak a Magosz listájára lehetett szavazni a tisztségviselők választásán. Így lett alelnök a 9000 hektár állami földet használó Mezőfalvai Zrt. vezérigazgatója, Zászlós Tibor, a másik alelnök pedig Éder Tamás, akiről köztudott, hogy Csányi Sándor jobbkeze. Ők adták ki ezt a támogató nyilatkozatot. Gyönyörű nyilatkozatot írtak a magyar föld védelméről, miközben Zászlós Tibor és tulajdonostársai már 2006-ban eladták a Mezőfalva Invest Zrt.-t egy német érdekeltségű cégnek. (…)
A sejtelmes nyilatkozatok arra utalnak, hogy a „piszkos 12” – a 2001-ben és korábban privatizált állami gazdaságok – által használt 100 ezer hektáros nagyságrendű állami földek megszerzésére is megvan a terv. Ezért nem mondják ki egyértelműen, hogy a jelenlegi bérlők szerzik meg a földet, mert ezeken a földeken a jelenlegi bérlők gazdasági társaságok – például a Mezőfalvai Zrt. –, amelyek a földtörvény alapján nem vásárolhatnak földet. A nyilatkozatok mögül az sejlik fel, hogy „a bérlővel együtt adják el” ezeket a földeket, ami azt jelenti, hogy a meghatározott érdekkörbe tartozó magánszemélyek fogják megvásárolni 300 hektáronként a sok százezer hektárt, de a zrt.-k, kft.-k folytatják rajtuk a gazdálkodást a szerződés lejártáig, és ők már a bérleti díjat az új tulajdonosnak fizetik, aki így egyetlen fillér beáldozása nélkül jut vagyont érő földtulajdonhoz, hiszen a bérleti díjból fizeti az amúgy is nagyon kedvezményes hitelt…
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökségének állásfoglalásában olvashatjuk: szorgalmazzák, hogy „a magyar gazdák legteljesebb köre minél előbb tulajdonosává válhasson a jelenleg még állami tulajdonban levő termőföldeknek”.
Ha nem lenne tragikusan komoly a helyzet, akkor ezen kacaghatnánk is, hiszen az Ángyán-jelentésekből pontosan tudjuk, hogy az állami földek pályázatain távolról sem a helyi gazdák nyertek, sokkal inkább milliárdosok, nagybirtokosok, nagypénzű és/vagy nagy hatalmú emberek, vagy azok szomszédai, pályázatírói, műkörmösök és tetőfedők – a Fidesz és a Magosz érdekkörébe tartozó emberek, és néhány olyan, aki valóban gazda, de azért kapta a földet, mert hajlandó volt társait elárulni. Nos, hát ezek a jelenlegi bérlők fognak most „kedvező finanszírozással” – azaz kvázi ingyen a nemzeti vagyon megrablásával tulajdonossá válni. Ezt a tulajdont aztán gondolkodás nélkül fogják eladni külföldieknek, ha kapnak egy, a mai árhoz képest 10-15-szörös ajánlatot.
Látni kell, hogy amikor a kormány, a Magosz és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara „gazdákról” beszél, erre a körre gondol.
Arcátlan csúsztatás, a magyar nép aljas félrevezetése ez, hiszen az átlagember számára a „gazda” szó azokat a családokat jelenti, akik vidéken a földből élnek, de valójában éppen ők azok, akik nem jutottak állami földhöz, mint például a lepsényi, a kajászói, a borsodi mezőségbeli, a csongrádi gazdák, de felsorolhatjuk az egész országot is, mert ez mindenhol így ment. Nagykarácsonyban például gyomorforgató módon egy 3 hektáros gazda család elől egy több ezer hektárt megkaparintó valamikori tsz-elnök felesége nyerte el az ott meghirdetett 6 hektáros darabot.
(…)
Ráadásul ebben a színlelt adásvételben mi fizetjük a számlát, mert az a bizonyos „kedvező finanszírozás” közpénzt, állami hitelt jelent, vagyis azt, hogy úgy adjuk oda az 500 ezer hektárt, hogy az ellenértéke (500–1000 milliárd forintra becsülhető összeg) nem folyik be a kasszába, mert arra is mi, adófizetők dobjuk össze a hitelt.
Végül, de nem utolsósorban: a sejtelmes kormányzati nyilatkozatokból – „gondolkoznak róla”, „vizsgálják a kérdést” – látható, hogy a dolog már régen el van döntve, tehát van a kormánynak 500–1000 milliárd forintja erre a „kedvező finanszírozásra”. Nos, ha így áll a dolog, akkor ezt a forrást viharos gyorsasággal tegyék be az oktatásba és az egészségügybe! Ezt kell követelni minden épeszű magyar embernek, pártnak és érdekképviseletnek.
Mezőfalva, 2015. augusztus 6.
