Vasárnap került nyilvánosságra a német megszállás emlékművének terve. Történészek, képzőművészek háborodtak fel, a Mazsihisz vezetője arra kérte a kormányt, ne állítsa fel az emlékművet, még a német követség is finoman odamondott – de nem is folytatjuk, a pályáztatás nélküli eljárás, a három nap alatt elkészített látványterv, no és leginkább a tartalom egyértelmű botrány. A nemzeti önfelmentés iránti olthatatlan vágy szánalomra méltó és borzasztó kártékony, de ennél sokkal aggasztóbb az angyal jelentése. Hiszen ha szép és szelíd angyalként ábrázoljuk az 1944 előtti Magyarországot, azzal egy háborús bűnöket elkövető, a rasszizmust és a tömeggyilkosságot is bevállaló rendszert dicsőítünk, ezt avatjuk példává.
Ez ellen tiltakozni nem világnézet vagy habitus kérdése, hanem a tisztességé és a józan észé. Hány fideszes politikus rendelkezik ezekkel? Vagyis hányan szólaltak meg az elmúlt napokban, hogy „bocsánat, szerintem nem annyira jó ötlet a német megszállást az agresszív náci sas és a szelíd magyar angyal afférjaként kőbe faragni”.
Igen, jól tippeltek: kussolt mindenki.
De fordítsuk meg a kérdést: ki vette védelmébe ezt az eszelős tervet? Néztük, néztük, és a hardcore fideszes pártmédián kívül nem találtunk senkit. Egy szál történész, művész, komolyan vehető értelmiségi nem akadt, aki odaállt volna mellé.
Most azonban rögtön ketten is szólásra emelkedtek. A Fidesz azon sajnálkozott – Hoppál Péter szájával – az MTI tudósítása szerint, hogy az emlékmű tervét politikai támadások érik. Mint fogalmazott, kissé hisztériakeltőnek érzi az ügy körüli eseményeket, amelyeket a kampányidőszak is fokoz, ráadásul „a Gyurcsány-koalíciótól nyilvánvalóan nem idegen az antiszemita kártya kijátszása sem”. A KDNP pedig azt találta mondani – Semjén Zsolt szájával –, hogy a szobor egyetlen problémája, hogy egyesek „a múlt tragédiáit a jelenben politikai hangulatkeltésre használnák”.
A helyzet súlyához képest épphogy lagymatagnak tűnik a tiltakozás, hisztériának mi nyomát sem látjuk. Pedig a kormánypártok morális és intellektuális állapotát elnézve, épp itt volna az ideje.
Figyelmébe ajánljuk
Valóra vált forgatókönyv
1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.
Amikor győznek a hippik
- - turcsányi -
Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.
Hibamátrix
- Dékei Krisztina
Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.
Ozmózisok
Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.
Mozaikkockák
A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.
Abúzus, család
- Balogh Magdolna
Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.
Árvák harca
A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.
Maruzsa kínos TikTok-videója csak egy a sok közül: ellepték a netet a kormánypárti politikusok idióta megnyilvánulásai
Milyen felelőtlenség?
Aki közhatalmat gyakorol, számot kell adnia a döntéseiről, vállalnia azok következményeit, akkor is, ha formálisan nem sértett törvényt.

