Vasárnap került nyilvánosságra a német megszállás emlékművének terve. Történészek, képzőművészek háborodtak fel, a Mazsihisz vezetője arra kérte a kormányt, ne állítsa fel az emlékművet, még a német követség is finoman odamondott – de nem is folytatjuk, a pályáztatás nélküli eljárás, a három nap alatt elkészített látványterv, no és leginkább a tartalom egyértelmű botrány. A nemzeti önfelmentés iránti olthatatlan vágy szánalomra méltó és borzasztó kártékony, de ennél sokkal aggasztóbb az angyal jelentése. Hiszen ha szép és szelíd angyalként ábrázoljuk az 1944 előtti Magyarországot, azzal egy háborús bűnöket elkövető, a rasszizmust és a tömeggyilkosságot is bevállaló rendszert dicsőítünk, ezt avatjuk példává.
Ez ellen tiltakozni nem világnézet vagy habitus kérdése, hanem a tisztességé és a józan észé. Hány fideszes politikus rendelkezik ezekkel? Vagyis hányan szólaltak meg az elmúlt napokban, hogy „bocsánat, szerintem nem annyira jó ötlet a német megszállást az agresszív náci sas és a szelíd magyar angyal afférjaként kőbe faragni”.
Igen, jól tippeltek: kussolt mindenki.
De fordítsuk meg a kérdést: ki vette védelmébe ezt az eszelős tervet? Néztük, néztük, és a hardcore fideszes pártmédián kívül nem találtunk senkit. Egy szál történész, művész, komolyan vehető értelmiségi nem akadt, aki odaállt volna mellé.
Most azonban rögtön ketten is szólásra emelkedtek. A Fidesz azon sajnálkozott – Hoppál Péter szájával – az MTI tudósítása szerint, hogy az emlékmű tervét politikai támadások érik. Mint fogalmazott, kissé hisztériakeltőnek érzi az ügy körüli eseményeket, amelyeket a kampányidőszak is fokoz, ráadásul „a Gyurcsány-koalíciótól nyilvánvalóan nem idegen az antiszemita kártya kijátszása sem”. A KDNP pedig azt találta mondani – Semjén Zsolt szájával –, hogy a szobor egyetlen problémája, hogy egyesek „a múlt tragédiáit a jelenben politikai hangulatkeltésre használnák”.
A helyzet súlyához képest épphogy lagymatagnak tűnik a tiltakozás, hisztériának mi nyomát sem látjuk. Pedig a kormánypártok morális és intellektuális állapotát elnézve, épp itt volna az ideje.
Figyelmébe ajánljuk
Egy lenyűgöző és látnoki életmű – Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat
Évek óta az esélyesek között emlegették, most végre elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést a Sátántangó és Az ellenállás melankóliájának szerzője.
Szavazzák meg, vagy legalább lopják el
Jámbor András olyat kért a kormánypárti képviselőktől, amit később még teljesíthetnek. Lehet lázadni egy rendszer ellen belülről. Vélemény.
Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?
- SzSz
A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.
Szemrevaló: A fény
- - bzs -
Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).
Szemrevaló: Gépek tánca
Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.
Le nem zárt akták
A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.
Ingyen Carlsberg
- - turcsányi -
Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).
Utánunk a robotok?
A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.
Túlélni a békét
Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.