A magyar úszóedzők nevében felszólítják Shane Tusupot, mutasson több tiszteletet…

  • narancs.hu
  • 2016. január 8.

Villámnarancs

Sorra jönnek az ún. második reakciók a Hosszú-botrányra. Amíg Gyárfás Tamás számított az egyetlen ellenségnek, tiszta volt a képlet. Kiss László lemondása viszont megkavarta a dolgokat.

Ma is sűrű napját élhettük meg a Hosszú-botránynak. Kora reggel egyből bejelentkezett Magyarország miniszterelnöke, hogy ő szívesen megoldaná a dolgot, ha megmondaná neki valaki, hogy mi a probléma, illetve miben is tudna segíteni. S megint nem a rádió plafonja, csak a mi pofánk szakadt le. Majd pont Orbán nem tudja, hogy miről szól ez a történet valójában!

false

 

Fotó: MTI–Soós Lajos

 

Délelőtt pedig már azzal jött a Népszabadság, hogy a lemondott szövetségi kapitány, Kiss László mennyi mindent tett azért, hogy Shane Tusup, Hosszú Katinka férje és trénere jól és gyorsan „berendezkedjen Magyarországon”. Ám a lap legnagyobb sajnálatára Kubatov Vivien, az úszónő sajtómenedzsere udvariasan leszerelte az érdeklődésüket, „Kiss László lemondásáról nem szeretnénk állást foglalni” – mondta Kubatov. A Népszabadság mindezt e szavakkal rosszallja: „Tekintettel arra, hogy Kiss mennyit tett Katinkáért, ez némán is beszédes távolságtartás.”

A délutánba viszont már úgy fordultunk, hogy a Magyar Nemzet levélszekrényébe befújt a szél egy petíciót, melyben egyelőre névtelen magyar úszóedzők, eddig úgy kilencvenen, kiállnak Kiss László mellett, konkrétan Shane Tusup (vagyis így Hosszú Katinka) ellenében. „E nyilatkozatot aláíró magyar úszóedzők nevében a leghatározottabban visszautasítjuk azt a szégyenteljes eljárást, amellyel Hosszú Katinka, de elsősorban férje, Shane Tusup kezelte Kiss László szövetségi kapitány párbeszédre irányuló gesztusát a 2016. január 6-án tartott sajtótájékoztatót követően” – írják a névtelen szakelemek, majd hosszan folytatják ebben a tenorban.

És még hol van az este. Valaki itt hamarosan máglyán fogja végezni. De ki? Nos, ha e mai három hírt mérlegre tesszük, Gyárfásra tippelünk.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.