Balog Zoltán: a romák azért jutnak be kevésbé az egészségügyi ellátórendszerbe, mert „eltérő az életmódjuk”

  • Narancs.hu/MTI
  • 2017. szeptember 12.

Villámnarancs

Az úgynevezett EMBERMINISZTER.

Balog Zoltán ma ismételten hihetetlen éleslátásról tett tanúbizonyságot, amikor is felszólalt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális bizottságának négynapos budapesti ülésén.

Az emberminiszter empatikusan indított és közölte: „Mindenkinek egyenlő hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi ellátáshoz Magyarországon.” Ezzel eddig rendben is volnánk. Na de nem olyan egyszerű ez mifelénk, mert tudniillik „szakadék van a szegények és a jobban keresők között, ez pedig meghatározza a hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz”. Még ezzel is egyet tudunk érteni.

Viszont itt jön a probléma, mert hogy vannak ezek a romák – és itt tessék csak figyelni –, akik „közül sokan az eltérő életmódjuk miatt nem tudják átlépni azt a »küszöböt«, ami az ellátórendszerben való részvételhez szükséges”. Ezért nem elég, hogy az egészségügynek pluszforrás kell, meg erőforrás, de ki kell alakítani „egy olyan »szociokulturális hátteret« is a romáknak, ami átlendítheti őket az akadályokon”.

És akkor a miniszter megemlíti az elfogadott romastratégiát, a Nő az esély nevezetű programot, a szűrővizsgálatokat, a csipszadót és a dohányzásmentes zónákat, de megemlíthetne még ezer dolgot, akkor sem tudná felülírni azt, amit a fentiek szerint gondol a romákról.

Az a helyzet ugyanis, hogy az emberi erőforrások minisztere vademberként gondol a romákra, akik még azt a szintet sem tudják megugrani, hogy belépjenek az amúgy istenien (sic!) működő egészségügyi ellátórendszerbe. Mer'hogy eltér az életmódjuk. Bizonyára az észszerűtlen kórházi struktúrának, a végeláthatatlan várólistáknak, a hálapénznek, a lerohadó állami egészségügynek és az irgalmatlanul drága magánegészségügynek, a szegregációnak és a rasszizmusnak mindehhez semmi köze.

Van egy rossz hírünk: az emberminiszternek „eltérő gondolkodásmódja” miatt ma sem sikerült átlépnie azt a „küszöböt”, ami az emberséges állampolgárok csoportjában a felvételhez szükséges.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.