Bayer kiszáll, mert leszóltak neki

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 26.

Villámnarancs

De előbb még terjeng egy kicsit: így még szánalmasabb az egész.

Hosszú interjúban mentegetőzik a keresztes lovag. Néhány odaköpött „dehogy adom vissza” után Bayer Zsolt rászánta magát, hogy hosszabban is kifejtse… Nos, a Mandineren megjelent kitárulkozás mindenekelőtt hosszú, nagyon-nagyon hosszú. A lényege azonban röviden összefoglalható:

Bayer alapvetően gyáva alak.

Kijelenti ugyanis, hogy vége a kurvaanyázásnak, dühöngésnek, nem ír több politikai publicisztikát, mert „Márai és Kosztolányi szelleme (…) valóban itt lebeg, itt van ez a lovagkereszt is – úgyhogy ezzel most már szakítani kell”.

Bayer természetesen most is csak öblöget Márai és Kosztolányi nevével, a szellemük, ah, az a marha nagy szellemük pedig soha semmiben nem zavarta őt eddig sem. A pillanatnyi elkushadási tervek mögött egy egészen másik szellemalak áll: „egy e helyt meg nem nevezendő barátom, akinek fölöttébb adok a véleményére (…) azt írta: »Ugye tudod, hogy nem a trágárságodért kaptad. A lovagkereszt pedig kötelez.«”

Vagyis leszóltak neki.

Találgassuk, hogy kicsoda? Tök mindegy.

De hogy azért mégsem olyan egyszerű ez a nagy nekijuhászodás, jól mutatja, hogy Bayer egy olyan mélységesen aljas mondattal búcsúzik „munkásságától”, amitől tényleg csak hányni lehet: „Ha a német nép kicsit többet kurvaanyázott volna ezer év alatt, nem lett volna Auschwitz” – állapítja meg, de azért hozzáteszi, mindezt „félve” mondja.

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.