Elég ijesztő, ahogy Hosszú Katinka két tök szimpla újságírói kérdésre reagált

  • narancs.hu
  • 2017. július 27.

Villámnarancs

Az olimpiai bajnok kissé túlreagálta a dolgot. Kár, hogy videóban közzé is tette ezt.

Hetedik lett tegnap Hosszú Katinka a budapesti világbajnokság 200 méteres gyorsúszásában. A kivételes képességű olimpiai bajnok ezután egy videót tett közzé a verseny utáni gondolatairól, ebben szerepel egy elég furcsának tűnő eszmefuttatás is.

Hosszú ugyanis láthatóan zokon vett két teljesen normális újságírói kérdést. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy miután látta, nincs érmes pozícióban, visszavett-e? A másik pedig arra, hogy miután többször is úszott már világversenyen 200 méter gyorsat és nem nyert érmet, próbálkozik-e még ezen a számon?

Hosszú rosszindulatúnak érezte a kérdéseket, pedig szakmai szempontból megalapozottak voltak. Tekintve, hogy Hosszú Katinka versenyzett a 200 méter gyorsúszás után, joggal vetődhetett fel, hogy esetleg arra spórol az erejével, hiszen egy másik számtól hasonló megfontolás miatt vissza is lépett néhány napja. A másik, hogy esetleg feladja a 200 méter gyorst: miért ne lehetne ez is jogos kérdés? Tök sok számot úszik, miért ne koncentrálhatna kevesebbre? Miért kell ezen megsértődni, miért nem mondja, hogy nem, nem akarja otthagyni ezt a számot? Vagy hogy majd eldönti, vagy hogy ki tudja?

Bármit mondhatott volna, ebben a videóban viszont Hosszú a megsértett istenség pozíciójából beszél, ami neki sem áll jól. Reméljük, hamar levetkőzi.

De még csak nem is ez a legvisszásabb. Hanem az, hogy ha ezeket a kérdéseket egy külföldi újságírótól kapta volna – folytatja –, akkor elmentek volna, a magyaroktól viszont nem.

Hogy mi?

Egy magyar újságírónak kötelező babusgatnia, el kell kerülnie a kényelmetlen kérdéseket? Hosszú Katinka válasza: „Mi magyarok vagyunk, fogjunk össze a hazai rendezésű világbajnokságon.”

Jaj, ne! Ezerszer hallott érv ez, hogy miért kell állandóan kritizálni, vegyük már észre a jót, blabla… Ez a szöveg elmegy egy sörözői beszélgetésben, viszont nem egy vérprofi sportolótól. Akinek az áll jól, ha a hülye (vagy annak érzett) kérdésekre is elegánsan reagál. Főleg, ha a kérdéseknek szakmai alapja is van.

Hosszú Katinkának semmi oka nem volt megsértődni. Kár, hogy az újságírókat hibáztatja a releváns kérdések miatt. Itt kéne gyorsan pontot tenni ennek a történetnek a végére.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.