Fogást keres a Fidesz: Majtényi László immár a Soros-birodalom államfőjelöltje

  • narancs.hu
  • 2017. január 28.

Villámnarancs

Valaki már a pártharsonát is megfújta.

Úgy tűnik, a fideszes (habonyos) sajtómócsingoknak parancsba adták a napi karaktergyilkosságot. Most épp Majtényi Lászlót igyekeznek lejáratni a Magyar Időkben, ám azon kívül, hogy „Soros-birodalom államfőjelöltjeként” emlegetik, csak egy konkrétummal voltak képesek előállni, azzal, hogy Majtényi tavaly decemberben

egy körzeti televízió adásában, borzalom,

arról beszélt, hogy „alapvetően hasonló eszményeket vall” , mint Juhász Péter.

A cikkben szó van még arról is, hogy a „műsorba Juhász hívta meg régi ismeretségük okán, és mert példaképének tartja az egykori adatvédelmi biztost”, meg arról is 2014-ben együtt léptek fel a Milla rendezvényén.

A kitűnő szerző „Juhász rajongója Sorosék államfőjelöltjének” címet adta művének, ami azért a szokottan magas színvonalú pártsajtóban is kiugró teljesítmény.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.