Hogy a kormány nemzetellenes lenne? – Tanítani lehetne az oktatási államtitkár válaszait

  • narancs.hu
  • 2015. szeptember 30.

Villámnarancs

Kedves gyerekek, szövegértési feladatsorunk első kérdése: lehetne ennél kínosabb Czunyiné államtitkár néni?

A Népszabadság tegnap megjelent, nagyszerű interjújában Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár végig a teljes megsemmisülés határán táncolt, miközben meglehetősen átlátszó, mégis nyakatekert semmitmondással próbált meg kibújni a válaszolás alól. Ha őszintébben és egyszerűbben felelgetett volna, az interjú valahogy így nézett volna ki:

– Államtitkár asszony, ugye egyetértünk abban, hogy az oktatás a nemzet jövőjének záloga?

– Köszönöm a kérdést, a legteljesebb mértékben egyetértek, magam sem mondhattam volna szebben, és biztosíthatom, hogy ezt a kormányban mindenki így gondolja. Eddig jól csinálom, ugye?

– Akkor az a kormány, amelyik arányosan az egész EU-ban a legkevesebbet költi oktatásra, nemzetellenes politikát folytat?

– Hú, látja, most behúzott a csőbe, a tényállítást tagadni nem tudom, úgyhogy inkább mondanék egy-két tökéletesen irreleváns adatot, ha nem haragszik… Ja, és az elmúlt nyolc év!

– Igen, a szocik alatt is volt forráskivonás, ha nem is ekkora. És a Fidesz éppen ezért nevezte őket nemzetellenesnek.

– Na, még ez is. Bocsánat, erre sem tudok mit mondani, mindenesetre hadd idézzek fel néhány irreleváns adatot…

– Már a függönyt és a papírt is a szülők veszik az iskolába.

– Elindultunk egy úton, új a rendszer, de ha ragaszkodik hozzá, akkor a korábbi évekhez hasonlóan most is meg tudom ígérni, hogy majd jövőre jobb lesz.

– A központosítás korszerűtlen irány.

– 25 évig mindent lehetett a magyar oktatásban! És mi lett a vége, javult az OECD-mutatónk?

– Igen.

– Szerkesztő asszony, én készültem! Tudom, hogy 2004 és 2006 között volt javulás, de arra azt kell mondani, hogy az első Orbán-kormány érdeme volt.

– A 2010-es mérés is javulást mutatott a szövegértésben.

– A szövegértésről azért ne beszéljünk, mert magyar szakos vagyok.

– De azt elismeri, hogy volt javulás?

– Volt, volt, de nem mondhatom azt, hogy ez a szocik érdeme, ezért inkább mellébeszélnék most egy kicsit…

– Mi lesz, ha Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárás indul a roma gyerekek elkülönített oktatása miatt?

– Az válasznak minősül, ha azt mondom, hogy a magyar kormány elkötelezett az integráció mellett?

– Akkor tud említeni három olyan osztályt vagy iskolát, amit kifejezetten azért számoltak fel az elmúlt öt évben, mert ott a roma gyerekeket elkülönítetten oktatták?

– Hát, izé, persze, csak most nem szeretnék egy esetet sem kiemelni. Menjünk is tovább!

Aki a vágatlan, korhatáros verziót is szeretné elolvasni, annak ajánljuk a szerkesztett szöveget a Népszabadságban.

Csak előtte vegyenek nagy levegőt, és rakjanak le mindent a kezükből.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.