Horrorparódia: Gajdics Ottó, mint egy öreg párttitkár, fenyegetőzve beszél a saját remek humoráról

  • narancs.hu
  • 2017. február 11.

Villámnarancs

Nagyon bírja ő a kormányellenes humort, de amikor a pudli levedli a bundáját, ő is vicsorog.

Pár nappal ezelőtt a Kétfarkú Kutya Párt egy 2024-es kiadású elképzelt lappal állt elő, amelyben egyebek mellett a kanadai sportlövők vendettájáról és a Rákóczi útra tervezett stadionról is szó esett.

Mindennek még előtte vagyunk: a Kutyapárt víziója egy 2024-es címlapról

Röviddel később a pártharsona ment neki a viccpártnak, s közölte:

„a megtévesztő és félrevezető laphoz a Magyar Időknek nincs köze,

annak terjesztése miatt lapunk vezetősége jogi lépéseket tesz”.

Aki azt gondolta, hogy a dolog ezzel (egyelőre) el van intézve, nagyot tévedett, tegnap ugyanis a Magyar Idők főszerkesztője, Gajdics Ottó is tollat ragadott mérhetetlen felháborodásában.

A dologban nem az az érdekes, hogy Gajdics kioktat, fenyeget, lesajnál, és a végén arra lyukad ki, hogy „nem vagytok humorosak, fiúk”, hanem az, ahogyan saját magát is beleszerkeszti szövegébe.

„Még véletlenül sem szeretnék egy besavanyodott, mosolytalan, pokróclelkű vénembernek tűnni, nincs semmi bajom a politikai humorral” – írja, sőt hozzáteszi, akkor is képes kacagásra,

„ha a vitriolba mártott toll hegye történetesen az általam preferált irányzatot pécézi ki”.

„Tudok nevetni azon is, ha saját esetlenségem, tévedéseim, túlzásaim kerülnek pellengérre” – folytatja, ezért igazán sajnálhatjuk, hogy ahelyett, hogy egy jó kis orbános viccet elmesélne, amin legutóbb jókat derült, megint csak fenyegetni kezd, ráadásul azzal, ami jelenleg a legnagyobb vicc a magyar sajtóban, hogy

a Magyar Idők egy oknyomozó médium.

„Mondhatnám, hogy elég volt, de tudom, hogy a java még csak ezután következik. Hol van még a kampány, amikor majd levedlik a pudliszőr és előtűnik alóla a sakál bundája. Nincs kétségünk, mit művel majd a megvadult jószág, ha mégis kiderítjük, ki mennyivel támogatta olimpiaellenes szerencsétlenkedésüket” – ígéri tehát a pártharsona főszerkesztője, mintha bárkinek is kétsége lenne afelől, hogy valójában milyen szándékai vannak a Magyar Időknek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.