Színre lépett a gödöllői polgármester új pártja, bár igazából mégsem

  • narancs.hu
  • 2017. március 18.

Villámnarancs

Hivatalosan is bemutatkozott Gémesi György pártja, az Új Kezdet. Aki erős kezdésre számított, annak csalódnia kellett.

A napokban alakult párttá az Új Kezdet, amelyet már régóta próbált megszervezni Gémesi György, Gödöllő polgármestere és a Magyar Önkormányzatok Szövetségének vezetője. A korábbi MDF-es politikusnak a párt szombati bemutatkozásán – legalábbis az alapján, amit az MTI beszámolójában olvastunk – általánosságok kijelentésén túl (a gyűlölet szítása és a politikai csatározások helyett ők egyesíteni szeretnék az embereket, az ország morális felemelkedéséhez le kell tenni újra az alapokat stb.) egyelőre nem sok mindenre futotta. Igaz, a tiszteletre méltó polgármesteri munkásságot felmutató Gémesi eddig sem retorikai bravúrjairól volt híres.

Volt persze más is: a jövő héten országos népszavazási kérdést nyújtanak be, amelyben azt fogalmazzák meg, hogy minden, 1987 és 2017 között hivatalt viselő kormánytaggal, országgyűlési képviselővel, polgármesterrel és közvetlen hozzátartozóikkal szemben indítson vagyonosodási vizsgálatot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Aztán a párt alulról építkezne, de már most is országos lefedettségű szervezet, csak nem nagyon látszik, mert sokan közülük majd októberben jönnek elő a színfalak mögül, mivel félnek a személyüket érő várható retorzióktól – nos, az Új Kezdet e magyarázata igencsak régi rugóra jár. E kijelentés értelme ugyanis mindig az, hogy nagyon sokan vannak ám, még ha ez nem nagyon látszik is. Ám azok a pártok – például az MDF romjain hajdan létrejött MDNP, amire már alig valaki emlékszik –, amelyek ezzel indokolták szemmel is látható állapotukat, soha nem vitték sokra.

Meg aztán miért is nem látszik a valódi támogatottságuk? Mert híveik berezeltek? De hát rejtőzködve elég nehéz lesz megmenteni a hazát. Pedig ráférne.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.