Lázár ugyanúgy reagál Orbánra, mint Simicskára – Gulyás Márton újra a kapuk előtt

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 30.

Villámnarancs

Hidegrázás, undor, netalán egy jó kis fertő? Ilyen lenne a (magyar) politika? Az exkrétakörös aktivista, Gulyás Márton közéleti vlogba kezdett.

Slejm – a torkon ragadt politika címmel kezdett – a nagy sikerű és hazai platformok között újító pluszegy online politikai műsor után – Gulyás Márton aktivista közéleti videoblogolásba. Az első, bemelegítő adás rögtön a vlog címére reflektál, amely szerint a politika az, amit se kiköpni, se lenyelni nem tudunk, mégis viszket, zavar.

false

Első körben Gulyás a politikusok elviselhetetlenségéről és a politikai rendszer mérgező mivoltáról értekezik, szemléletes példákon keresztül mutatja be, hogy a politikusok legtöbbje ugyan definíció szerinti „rongyember”, mégsem biztos, hogy érdemes az általános politikusundort kiterjeszteni a politika egészére, ezzel eltartani magunktól azt, ami az életünk számtalan aspektusára oly nagy hatással van.

Emlékszik Giró-Szász Andrásra még az özönvíz előttről?

Az egykor volt kormányszóvivő sommás kijelentései napjainkra gyakorlatilag megelevenedtek. De Lázár János extrém szemöldökmozdulatait is érdemes kódolni, vajon mitől rándul Orbán Viktor nevére éppúgy, mint Simicska Lajoséra. Rejtély.

Gulyás Márton egy saroknyi könyvespolc előtt hangosan gondolkodik a magyar politikai kultúráról, miközben szemléletes bejátszások használatával számba veszi, miért is olyan lehetetlen az a rendszer, melybe korrumpálódás nélkül bekerülni alig lehetséges, kikerülni pedig szinte lehetetlen, ugyanis oly mértékben elhasználódnak a szereplői, hogy végül a kutyának sem kellenek.

Ki lesz mégis olyan hülye, hogy politikusnak áll?

Mit lehet vagy kell tenni, hogy ne kapjunk konstans agybajt? Vagy miért van az, hogy az senkinek sem kérdés, tízmillió ember hogy van egyedül? – kérdezik a főcímzenében.

„Rendes” adás jövő héten, addig is itt lehet ráhangolódni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.