Orbán Viktor: legyen a magyar emberek példaképe a kínai munkás

  • narancs.hu
  • 2015. május 10.

Villámnarancs

Tegnap a miniszterelnök a Magyarország Barátai Alapítvány nevű gittegylet második világtalálkozóján szólalt fel, és beszélt összevissza.

Magyarország miniszterelnöke nagy átéléssel ezt mondotta az immár másodszor is egybegyűlt barátainak: „Az európai emberek többre értékelik a demokráciát – mi, magyarok is így vagyunk ezzel –, mint a nem demokratikus berendezkedéseket, közben mégis az utóbbiak a sikeresek”, majd feltett egy nagy kérdést: „Vajon az európai demokrácia az előttünk álló évtizedekben – ahogyan mi azt szeretnénk – képes lesz-e biztosítani a számunkra a jó politikai vezetést?”

Orbán szavaiból kicsengett, hogy ez képtelenség, hiszen – idézzük tovább – „a világ ma arról szól, hogy amíg Európa vitatkozik, addig a kelet dolgozik”, ami szerinte annyit tesz, hogy „a vitának nagyobb becsülete van, mint a munkának”. A miniszterelnök számokat is mondott, „míg Európában 100-ból 65-en, Kínában 100-ból 85-en dolgoznak”.

Arról persze nem beszélt, hogy az a 85 kínai a százból milyen körülmények között dolgozik, és mennyiért…

Nem mondhatnánk, hogy a miniszterelnök most tette volna egyértelművé, hogy az a minta a követendő. Ha a magyar munkanélküliség elleni harc nehézfegyverét, a közmunkát vesszük alapul, körvonalazódni látszik a kínai modell magyar változata.

Tehát Orbán ajánlata Európa vezető politikusainak nagyjából ez: ahelyett, hogy az állampolgáraitok boldogulásával foglalkoznátok, inkább kötelezzétek őket olyasmire, ami már majdnem olyan, mint a kényszermunka. Ha beledöglenek, akkor is. Lássák csak, ki a főnök, hogy milyen a „jó politikai vezetés”.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.