Ráhel csak vonakodva ment bele…

  • 2015. január 31.

Villámnarancs

…tudniillik az operaház királyi páholyába. És ezt pont a legilletékesebbtől tudjuk meg, a nevezett intézmény vezetőjétől, Ókovács Szilvesztertől. Aki még pezsgőt is szervírozott a magas vendégnek és iskolai osztálytársainak. Magyarország: banánkirályság.

Ókovács Szilveszter, az operaház főigazgatója a rádiónak azt mondta, mivel másutt már nem volt elég hely, ezért ő maga javasolta a miniszterelnök lányának, hogy használják a királyi páholyt, aki mindezt csak vonakodva fogadta el – írja Ráhel csak vonakodva fogadta el a királyi páholyt c. cikkében a Népszabadság.

Oh, áldja meg a magyarok jó istene, ha csak a kakasülőn lett volna hely, akkor ott pezsgőznek a jövő nagy vendéglátósai. Ez csak természetes!

Van Eddie Murphynek épp még a fénykorából egy filmje, az Amerikába jöttem. Nos, abban valami leopárdbőrbe öltözött egzotikus trónörököst alakít, épp a megfelelő átéléssel, s a rá annyira jellemző – kicsit tagadhatatlanul alpári – humorral. Valahogy ez jut eszünkbe a magyar miniszterelnök leányának osztálykirándulásáról. Orbán Ráhel idehozta kőgazdag, ugyancsak ezermilliós tandíjat fizető osztálytársait, kábé azzal, hogy lehet, hogy ti még nálam is gazdagabbak vagytok, de vajon kinek nyitják a szeme rebbenésére fővárosa operaházának királyi páholyát? Na, ugye!

És akkor innentől beszélhetünk arról, hogy szegény talpig magánember leányt a gonoszok – kizárólag édesapja áldozatos tevékenységét ellehetetlenítendő – bántják. Nem erről van szó, jóval kevesebbről. Voltaképpen egész pimf ügy ez.

Elszaladt kicsit a ló, annyi az egész. Jó, akkor nagyon – végül is ugyanaz a tempó.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.