Sosem találnák ki, mi baja van Gajdics Ottónak a Kétfarkú-plakátokkal!

  • narancs.hu
  • 2015. július 19.

Villámnarancs

Egykori kedvencünk rövid helyezkedés után visszatért végre a szórakoztatóiparba. A publikum egyelőre szűkebb, de a lehetőségek kecsegtetőek – az ősz bárd pedig hozza a formáját.
Ottó

Ottó

Fotó: MTI

Akkor hallottunk utoljára Gajdics Ottóról, amikor elhagyta Simicska birodalmát. A Lánchíd rádió egykori főszerkesztője, a Hír Tv megmondó embere azóta nem nagyon mondott igazán emlékezeteset (mondjuk ehhez méltót). Nem tudni, hogy a jutalomfalatok ülték-e meg a gyomrát, vagy egyszerűen csak csendben figyelte az eseményeket… Most azonban vége a hallgatásnak. Gajdics a Napi Gazdaságban (nem is a Magyar Nemzetben) méltatlankodik. No de mit gondolnak, mi verte ki a biztosítékot az igyekvő nyaloncnál? Sosem találnák ki!

Gajdicsnak az a baja, hogy a Kétfarkú Kutya Párt plakátjai nem elég viccesek. „Egy viccpárttól azért többet vártunk volna. Nem akartunk persze harsányan hahotázni, gurgulázva röhögni. De legalább tudna előbújni egy halvány félmosoly szájunk szegletében a rendkívül sikeres közadakozásból – több mint hétezer ember 33 millió forintot dobott össze! – elkészült ’ellenplakátok’ láttán! (…) Az ilyen színvonalú poénokért engem kizavarnának a gyerekeim a szobából” – írja, és milyen jó is lenne, ha ezután egymást követnék a cikkben Gajdics sziporkái, olyanok, amin a gyerekek is remekül szórakoznának.

Ám e helyett a szerző arra hívja fel Kutyáék figyelmét, hogy az újabb plakátkampány során meg se próbáljanak viccelődni. Ez igen, ez már a régi hang! „A kormány üzeneteit két-, két és fél millió ember evidenciának tartja. Őket eleve nehéz lesz megnevettetni azzal, hogy Kétfarkúék megpróbálják még oly ironikusan is eltagadni a mindennapi tapasztalataikat. A társadalomnak ez a nem elhanyagolható része még a magas színvonalú humort sem díjazná, ha annak semmi más célja nincs, mint az ’Orbán-rezsim’ eltiprása. Az ötletgazdák figyelmét viszont felhívnám arra is, hogy saját rossz közérzetük hirdetése nem veszi el mások jókedvét, bármekkora felületen teszik is” – írja, hogy a végén vaslogikával levonja a következtetést: „Ha a kormány plakátjai feleslegesek, hatástalanok vagy egyenesen károsak, gyűlöletkeltők, ahogyan ezt ellenzéki oldalon állítják, akkor miért gondolják ennek ellenkezőjét az ellenplakátokról?”

Reméljük, legközelebb Gajdics Ottó veszi a bátorságot, és a humorbonbonjaiból is közkinccsé tesz néhányat a Napi Gazdaság hasábjain… Mert az úgy semmiképp sem stimmel, hogy miközben két-, két és fél millió ember jókedvéért aggódunk a Kétfarkú-plakátok miatt, egyúttal szórakozni is szeretnénk azokon.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.