Török Gábor leborul a szélsőjobb előtt

  • narancs.hu
  • 2016. január 30.

Villámnarancs

A politikai elemző szerint a Jobbik annyira csodálatos, hogy a Fidesznek aggódnia kell.

Az ország legnépszerűbb politológusa a Facebookon közzétett gyorselemzésében először meglengeti kalapját, hogy Vona Gábornak sikerült papír nélkül elmondania évadnyitó beszédét. Ezután pedig az egész pártot ez alapján ítéli meg, mintha egy beszéd retorikai fordulatai többet mondanának el egy politikai közösségről, mint annak múltja, jelene, tettei és szövetségesei.

Budaörsi bevonulás

Budaörsi bevonulás

Fotó: MTI

„Ilyen ideológiamentes, centrista, egyországos, hídépítős beszédet legutóbb talán az MDF-től hallottunk” – írja Török arról az előadásról, amelyben az EU vezetői aberrált bűnözőkként jelentek meg, de a magyar politikai ellenfelek jellemzése is az ibizázás, a részegezés, pszichopatológiázás és meztelen csigázás szintjén zajlott.

„Ha valóban ez lesz a Jobbik politikája, akkor nem csupán a szélsőjobboldali, de akár a jobboldali megjelölés is idejétmúlt és alkalmatlan lehet a párt leírására és megértésére” – folytatja, és ezen a ponton már nehéz követni a lelkesült szakembert.

Vona Gábor bejelentette, hogy „valódi nemzeti konzultációt” fognak kezdeményezni. Mit mond erre Török? „A visszafordított nemzeti konzultáció 2010 óta az első olyan ellenzéki akció lehet, amely a politikai siker két előfeltételét teljesítheti: folyamatos napirendi jelenlétet és értelmezhető végeredményt. El is lehet persze rontani, de a Fidesz helyében én azért most egy kicsit aggódnék.”

És ezzel vége is az elemzésnek, minden nagyon szép, Török Gábor mindennel meg van elégedve.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)