Török Gábor leborul a szélsőjobb előtt

  • narancs.hu
  • 2016. január 30.

Villámnarancs

A politikai elemző szerint a Jobbik annyira csodálatos, hogy a Fidesznek aggódnia kell.

Az ország legnépszerűbb politológusa a Facebookon közzétett gyorselemzésében először meglengeti kalapját, hogy Vona Gábornak sikerült papír nélkül elmondania évadnyitó beszédét. Ezután pedig az egész pártot ez alapján ítéli meg, mintha egy beszéd retorikai fordulatai többet mondanának el egy politikai közösségről, mint annak múltja, jelene, tettei és szövetségesei.

Budaörsi bevonulás

Budaörsi bevonulás

Fotó: MTI

„Ilyen ideológiamentes, centrista, egyországos, hídépítős beszédet legutóbb talán az MDF-től hallottunk” – írja Török arról az előadásról, amelyben az EU vezetői aberrált bűnözőkként jelentek meg, de a magyar politikai ellenfelek jellemzése is az ibizázás, a részegezés, pszichopatológiázás és meztelen csigázás szintjén zajlott.

„Ha valóban ez lesz a Jobbik politikája, akkor nem csupán a szélsőjobboldali, de akár a jobboldali megjelölés is idejétmúlt és alkalmatlan lehet a párt leírására és megértésére” – folytatja, és ezen a ponton már nehéz követni a lelkesült szakembert.

Vona Gábor bejelentette, hogy „valódi nemzeti konzultációt” fognak kezdeményezni. Mit mond erre Török? „A visszafordított nemzeti konzultáció 2010 óta az első olyan ellenzéki akció lehet, amely a politikai siker két előfeltételét teljesítheti: folyamatos napirendi jelenlétet és értelmezhető végeredményt. El is lehet persze rontani, de a Fidesz helyében én azért most egy kicsit aggódnék.”

És ezzel vége is az elemzésnek, minden nagyon szép, Török Gábor mindennel meg van elégedve.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.