Újabb gyalázat az áldozatok nevében – Így avat holokauszt-emlékművet egy igyekvő kormányhivatalnok

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 28.

Villámnarancs

Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára avatta fel tegnap a magyar kormány holokauszt-emlékművét Kamenyec-Podolszkijban.

A kormány azoknak állított emléket, akiket a NER-történetírás szerint törvényesen, egy „idegenrendészeti eljárás keretében toloncoltak ki” az országból, vagyis hogy ez az egész akkor, 1941-ben, magától értetődő, logikus intézkedés volt, már-már hazafiúi kötelesség. Deportálás? Ki hallott már ilyet? Tömeggyilkosság? Persze, megtörtént, de az kizárólag a németek sara!

Igaz, hogy jelenleg úgy áll a dolog, mintha az egész országban más sem lenne, mint nonstop idegenrendészeti eljárás, de az ukrajnai emlékmű visszavehetett volna valamit abból a sunyi történelemszemléletből, ami minden igyekezetével tisztára próbálja mosni az 1944 előtti magyar állapotokat zsidótörvényestül, mindenestül. Tekinthettük volna valamiféle szembenézésnek, önkritikának, hogy lesz valaki a Fidesz-vezetésben, aki kimondja, igen, mi magyarok is felelősek vagyunk ezért a gyalázatért.

Hát nem volt.

Az államtitkár ezt bírta mondani az MTI-nek: „Fontosnak éreztük, hogy a magyar kormány nevében egy emlékjelet állítsunk az áldozatoknak, ezzel is kifejezve gyászunkat, fájdalmunkat és együttérzésünket az áldozatok hozzátartozói iránt. Egyúttal figyelmeztetve mindenkit, hogy egyes akkori magyar kormányhivatalnokok döntése, jóllehet nem számoltak vele, mégis mekkora tragédiához vezetett.”

De akkor mégis mi a fenével „számoltak” az akkori magyar kormányhivatalnokok? És szigorúan csak „egyesek”. Hogy azt a több mint 20 ezer szerencsétlent a Ritzben szállásolják el?

Nem sül le a bőr Latorcai képéről, amikor ilyeneket mond? Vagy tényleg azt hiszi, hogy akad bárki, aki ezt a cinikus képmutatást beveszi? Még jó, hogy azt nem tette hozzá, hogy „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.