Ünnepi aktus Párizsban – Hende és a csókos asszony

  • narancs.hu
  • 2015. március 17.

Villámnarancs

Hende Csaba szerelme beteljesült. A nyomok Párizsba vezetnek.

Ha híres ember esik szerelembe, akkor a bulvársajtónak kell a tettek mezejére lépni. Nem csoda hát, hogy a Blikk ment Hende Csaba után Párizsba, ahol a honvédelmi miniszter még 2011 októberében töltött el két – vélhetően – feledhetetlen éjszakát. Igaz, ő azzal jön, hogy október 23-át ünnepelte a fény városában, ám mit ad isten, épp ekkor volt titkárnőjének, Szajlai Mónikának is a születésnapja, aki volt szíves elkísérni a miniszter urat az ünnepi aktusra – ez a dolog persze csak véletlen egybeesés –, és ugyanakkora szállodaszámlát csinálni, mint Hende. A Blikk szerint mindez 468 ezer forintba fájt nekünk, adófizetőknek, de ezen csak az háborodhat fel, aki nem hallott a szerelem mindent elsöprő erejéről!

false

 

Merthogy azóta történt egy s más a Hende családban. A miniszter elvált, új élettársa Szajlai Mónika, aki már nincs a minisztériumban, viszont roppant tehetségéről árulkodik, hogy a Blikk szerint „két állami cégnél is vezető beosztásban dolgozik, a jegybankhoz tartozó Állami Pénzverő Zrt.-nél és a Diósgyőri Papírgyár Zrt.-nél, utóbbinál igazgatósági tagnak nevezték ki”. Kár, hiszen az lenne csak az igazi, ha Hende Csaba és Szajlai Mónika családi vállalkozásban védené a hont. Ám ilyesmire gondolni sem illik, és különben sem szabad összekeverni a hivatást a magánélettel. De így van rendjén, és pont ezért biztosak lehetünk abban, hogy Hende legközelebbi párizsi társasutazására hivatalos útjára nem az élettársát, hanem újdonsült titkárnőjét viszi majd el a mi pénzükből.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.