Van képe hozzá: Balog Zoltán humanizmusról papol

  • narancs.hu
  • 2017. november 27.

Villámnarancs

Kitalálhatott volna valami mást.

„A véradás a humanizmus egyik megnyilvánulása.”

Magyarországon 260 ezer önkéntes regisztrált véradót tartanak nyilván, akik évente 400 ezer egységnyi vért adnak – mondta az emberi erőforrások minisztere, aki a tárca egészségügyért felelős államtitkárával együtt maga is vért adott hétfőn Budapesten, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) központjában.

A gyógyításhoz elengedhetetlen, nemes cselekedet a véradás, ami Magyarországon hagyományosan erős mozgalom. Ezzel a véradók egyrészt egyes embereknek segítenek, másrészt az egész magyar egészségügynek is – hangsúlyozta Balog Zoltán.
A folyamatos véradás annál is inkább fontos, mert van olyan vérkészítmény, amely csupán öt napon keresztül tárolható – fűzte hozzá Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár.

De a véradás nem azért fontos, mert a kormány bármely tagja azt mondja.

A folyamatos és biztonságos vérellátás érdekében országosan naponta 1600-1800 véradásból származó teljes véregység szükséges. A gyógyító munkában a vérkészítmény-alkalmazás szerepe pótolhatatlan, mert bizonyos betegségek, vérvesztéssel járó esetek nem kezelhetőek emberi vér felhasználása nélkül.
Magyarországon a vérkészítmények előállításához szükséges vér adása az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Európai Tanács és a Nemzetközi Vöröskereszt ajánlásának megfelelően önkéntes és térítésmentes. Minden véradó a saját, szabad akaratából jelentkezik és a véradásáért nem kap juttatást.

Balog a véradás fontossága apropóján humanizmusról beszélt, ám úgy tűnik, a kormánynak nem mindig olyan fontos a humanizmus. A menekültekkel való bánásmód megválasztásakor például még csak véletlenül sem, a hajléktalan emberekkel szemben hozott intézkedések alkalmával szintén nem szempont, az ételosztások ellehetetlenítésekor biztos, hogy nem számít, ahogy a szegregáció elősegítésekor, a gyűlöletpropaganda terjesztésekor sem a humanizmus jegyében járnak el. A sort holnapig folytathatnánk, ezért talán ildomos lenne, ha épp a humanizmusról nem a Fidesz, vagy annak bármely tagja papolna.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.