Markó a 2016-os politikusi visszavonulása óta minden évben megjelentet szépirodalmi munkákat, a leggyakrabban (négy alkalommal) verseskötetet. Kis túlzással az utóbbi évek kedvelt irodalmi közhelye lett, hogy a Markó-életmű a lírában szinte kirobbant és kiteljesedett, amióta a politikusi kalap szögre került. (Egyébiránt a magyar irodalom nehezen viseli a politikus szerzőket, de az is igaz, hogy eleddig olyan nagyon komoly jelentkezők nem akadtak e kettős posztra.)
A tavaly megjelent és meglehetős kritikai üdvözlésben részesülő Egy mondat a szabadságról versvilága folytatódik az idei kötetben. Alábbhagyott viszont a Markótól (olykor túl) jól ismert vonzalom a szonett iránt, a kötött formák helyét az úgynevezett félhosszú szabadversek vették át.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
