A gondolkodtató kivétel - Litván György: Maradjunk a tényeknél. Történeti-politikai írások (Könyv)

Zene

A két esztendeje, 2006-ban elhunyt historikus és szabadsághős történeti-politikai írásai sorjáznak a kötetben, amelyet akár mintaszerű tisztelgő megemlékezés gyanánt is forgathatnánk, hiszen az özvegy, Gál Éva és a jó barát, Kende Péter szerkesztette összeállítás valóban felidézi és méltatja Litván György példázatos életét és munkásságát. Mert az erkölcsi integritásnak, az élethosszig kitartó emberi derekasságnak és történetírói hitelnek oly kevéssé kedvező huszadik század magyar történelmében bizony valóban kivételes alaknak tetszett ez a szelíd, de határozott tudós. Forradalomban és börtönben, vérfagylaló pártaktíván és rendszerváltó tolongás közepette ugyanaz a kritikus és bátor értelmiségi maradt, olyasvalaki tehát, akiről szólván szívnyugalommal leírható ez a - legtöbbször menthetetlenül fellengzésnek beillő - fogalom: jellemszilárdság.

A két esztendeje, 2006-ban elhunyt historikus és szabadsághős történeti-politikai írásai sorjáznak a kötetben, amelyet akár mintaszerű tisztelgő megemlékezés gyanánt is forgathatnánk, hiszen az özvegy, Gál Éva és a jó barát, Kende Péter szerkesztette összeállítás valóban felidézi és méltatja Litván György példázatos életét és munkásságát. Mert az erkölcsi integritásnak, az élethosszig kitartó emberi derekasságnak és történetírói hitelnek oly kevéssé kedvező huszadik század magyar történelmében bizony valóban kivételes alaknak tetszett ez a szelíd, de határozott tudós. Forradalomban és börtönben, vérfagylaló pártaktíván és rendszerváltó tolongás közepette ugyanaz a kritikus és bátor értelmiségi maradt, olyasvalaki tehát, akiről szólván szívnyugalommal leírható ez a - legtöbbször menthetetlenül fellengzésnek beillő - fogalom: jellemszilárdság. S ha ehhez még hozzátesszük, hogy a magyar progresszió kutatásának alapmunkái ugyancsak Litván György nevéhez köthetők, hát aligha furcsállná bárki is az emlékező reverenciát.

S mégis, komoly tévedés e könyvet pusztán kegyeleti hódoló gesztusként értelmezni, s épp ily oktalan gondolat lenne műhelyforgácsoknak, fiókaljból összehordott efemer dolgozatoknak tekinteni a kötetben összegyűjtött írásokat. E hetven, 1977 és 2006 között keletkezett cikk, esszé és interjú túlnyomó többsége ugyanis éppúgy az elmúlt évszázad hazai történelmének meghatározó pillanatait és feldolgozatlan problémáit tárgyalja, akárcsak Litván magisztrális főművei. Olyan témákhoz közelítenek ezek az írások, melyek nem szűnnek befolyásolni a közgondolkodást, s gyakran a napi politikai akciókat és vélekedéseket is meghatározzák. A progresszió és a baloldal(iság) szerepe a magyar történelemben, 1945 és a következő esztendők megítélése, a múltszépítés és -hamisítás kockázata, s mindenekelőtt 1956 jelentősége és utóélete.

"Forró" témák ezek, még korántsem hideg tárgyai a szenvtelen kutatásnak; gyakorta maguk a tények is vitatottak, nemhogy az értékelésüket közmegegyezés övezné. Litván György azonban megbízható tájékozódást nyújt az olvasónak, s higgadt ítélete, a vitákban is megőrzött mértéktartó tónusa legalább oly kedvező benyomást ébreszt, mint imponáló tárgyismerete és mindvégig intakt készsége a lényeges mozzanatok felismerésére. Higgadtsága annál inkább említést érdemel, hiszen a pertraktált témák döntő hányada a legszemélyesebb vonatkozásokkal bírt Litván számára. A múlt század eleji magyarországi progresszió az édesapja révén tette érdekeltté, a negyvenes évek második felének fiatal kommunista (s polgári származásával szakító) értelmiségének sorsából már ő maga vette ki osztályrészét, részt vevő tanúja volt az 1956-ot megelőző folyamatoknak, s néhányadmagával évtizedeken át fáradozott a forradalom emlékének megőrzésén. Az 1956-os Intézet alapító igazgatója számos alkalommal közelített a nemzeti emlékezet utolsó nagy torzulásához, 1956 össznemzeti elfojtásának vigasztalan processzusához. E kötet megannyi írása tárgyalja ezt az aktust, s Litván jobbára a három évtizednyi frusztrált elhallgatásból magyarázta mindazokat a fejleményeket, amelyek a rendszerváltást követően a forradalom emlékezetének kiüresedéséhez és leértékelődéséhez vezettek. Érzékeny és akkurátus elemzésein is átüt a személyes, de egyszersmind közérdekű csalódottság, amiért a demokratikus Magyarország látnivalóan képtelen méltóképpen viszonyulni az 1956-os forradalom jelentőségéhez, zavarba ejtő sokszínűségéhez.

A kötetben helyet kapott néhány, napi eseményre reagáló, pillanat szülte cikk, disputáló eszmefuttatás is, s aligha meglepő, hogy ezek az időszerűség szűkös horizontján mozgó írások alkotják az összeállítás elenyésző, viszont annál avultabb hányadát. Súlyos méltánytalanság lenne azonban a hangsúlyozottan alkalmi s a közirodalmi megnyilvánulások általános luciditását és ítélőerejét még így is bőven felülmúló írásokon az időtálló érvényességet számon kérni. Annál emlékezetesebb marad e posztumusz kötet többi dolgozata, s egyszersmind Litván György tudós emberi ösztökélése, amellyel mindenkor felelős és érett gondolkodásra késztette összes olvasóját.

1956-os Intézet, 2008, 404 oldal, 3600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.