Lemez

A nagy sehol - Rihanna: Anti

szerző
G. A.
publikálva
2016/6. (02. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Régen megszokhattuk már, hogy a szupersztárság ténye a popzenében nem feltétlenül jár kéz a kézben a jelentős lemez­eladással, az a jelenség azonban már újszerűbb, amikor a komoly kereskedelmi siker a valódi érdeklődés hiányát takarja ki. Vegyük például korunk dívája, Beyoncé utolsó lemezét, amelyből 5 millió példányt értékesítettek, de valószínűleg komoly bajban lennének a vásárlók, ha egy kvízműsorban fel kellene sorolniuk három dalt a lemezről a Drunk In Love-on kívül. Arról az albumról két éve télen, a váratlan megjelenése hetében még rengeteg szó esett, azóta viszont egy betű sem, ami valahol mégiscsak azt a régimódi képzetet támasztja meg, hogy királynői imázs, kreatív producerek és stílusos klipművészet ide vagy oda, végeredményben leginkább még manapság is a zene számít. Ez pedig egy olyan tanulság, amit most majd Rihannának is muszáj lesz levonnia a saját esetéből.

Hiszen ezúttal is ugyanott vagyunk: január 28-a óta, amikor új lemezét ingyen elérhetővé tette a neten, a kortárs kommersz popzene barbadosi istennőjének volt néhány erős napja a nyilvánosságban, és borítékolható, hogy három és fél évnyi várakozás után a lemez fizetős verziójából sem kerekedik majd bukás, de ha, mondjuk, két év múlva megszavaztatná a művésznő a rajongóit, hogy milyen dalokat emeljen be a koncertprogramjába, akkor az Anti tételei nagyon a sor végén kullognának, ha bejutnának egyáltalán a belső körbe.

false

Azt jelentené mindez, hogy az Anti kifejezetten rossz lemez volna? Nem egészen, és éppen ez benne a bosszantó. Rihanna nyolcadik dobása jókora váltást jelent az énekesnő pályáján, de nem maga a váltás ténye a gond: ebben az egyfelől személyesebb, másrészt pedig úgy három szinttel kevésbé kommersz, erősen belassult, bekábult, hiphopos zenei közegben a rokonszenvesen szemtelen szövegmondás hercegnője teljesen otthonosan mozog, és jobban is mutat benne, mint abban az olcsó siófoki diszkóban, ahová a 2011-es, hígan trance-es Talk That Talk idején transzportálták a szerzői. Az igazán erős számok azonban hiányoznak az albumról.

Pedig az Anti elég jól indul a botladozós Considerationnel, és a kislemezes Work dancehallja is sikeresen hipnotizál, de a lemez közepének szétkenődő hiphopja egyszerűen nem eléggé érdekes vagy ragadós. Aztán pedig, hogy a lemez végképp ne álljon össze valamiféle egységes állítássá, a végére beúszik két régi vágású soulszám, amelyikből az egyiket (ráadásul az ambiciózusabbat, a Highert) a közepén hirtelen félbeszakítják. Hogy emögött milyen művészi koncepció húzódhatott meg, azt igen nehéz elképzelni – talán még maga a művésznő is időt kér, hogy valahogyan kitalálja.

Roc Nation, 2016

szerző
G. A.
publikálva
2016/6. (02. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kódolt feszültségek
Béremelés és adócsökkentés
Konzervatív agytröszt közpénzből
Orbán öreg barátai
Könyvmelléklet
Bertók László, Varró Dániel, Sikerlista
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...