„Géppel minden hangot elő lehet hozni, de vajon emberből is mindent meg lehet csinálni?” – kérdezi a HOPPart Társulat színészeiből három éve alakult HOPPartklub tagja, Szilágyi Katalin. Lehet vagy sem, a HOPPart nevű független színtársulat tagjaiból alakult trupp épp ezt tűzte zászlajára: egy cajonon és alkalmanként egy gitáron kívül csak a torkukat használva éneklik el ismert nemzetközi és magyar slágereknek nem csak a szöveges részeit, de a zene jellegzetes dallamait is – ahogy az már ennyiből is nyilvánvaló, mindent alaposan újraértelmezve.
| ||
A Novák Eszter és Ascher Tamás osztályába járt zenés színész osztály tagjaiból diploma után alakult meg a HOPPart Társulat. Egyik első közös bemutatójuk a Varázsfuvola volt. „Iszonyú izgalmas volt észrevenni, hogy a darabban minden kezdőhang logikusan adja magát, jó érzés volt ezeket éneklés közben eltalálni. A HOPPartklubbal viszont olyan dalokat éneklünk, amelyek egyes szólamai, dallamai nincsenek benne az általunk tanult és ismert kulturális közegben. Nincs szó olyan logikáról, mint a Varázsfuvolánál; itt semmi sem logikus, vagyis neked kell megtalálnod, megtapasztalnod egy-egy sláger saját logikáját. Ez a legizgalmasabb az egészben” – magyarázza Szilágyi Katalin.
A zenekar (fellépők: Barabás Richárd, Bercsényi Péter, Herczeg Tamás, Keresztény Tamás, Kiss Diána Magdolna, Szilágyi Katalin) megalakulása nem teljesen független attól, hogy az évek során megkapta a diplomáját a második Ascher–Novák-féle zenés színész osztály. „Herczeg Tamással már régóta beszéltünk arról, hogy alapítanunk kéne valamiféle kórust. Amikor már majdnem végzett a másik osztály, úgy éreztük, most vagy soha: ha most megcsináljuk, akkor még újdonság lesz, amit létrehozunk – emlékszik vissza Szilágyi. – Az első számunk egy Michael Jackson-blokk volt, egyveleg a Billy Jean-ből, a Beat It-ből és a Black or White-ból. Azt másfél hónapon keresztül gyakoroltuk, mire ráállt az agyunk, és megértettük, mit és hogyan kell csinálnunk. Utána egy hónap alatt megvolt a többi dal.”
Az alapítók nem tagadják azt sem, hogy anyagi megfontolások is közrejátszottak: akkoriban, 2011 körül épp nem lehetett tudni, hogy a HOPPart és a többi független társulat megkapja-e valaha a nekik megítélt fenntartói támogatást, kiírnak-e valaha új működési pályázatot, így a HOPPart-osok hónapokig nem kaptak fizetést. „A HOPPartklubbal viszont bárhová elmehetünk, Kassától Marseille-ig, mert a világon mindenütt megértik, ráadásul beférünk mind egy autóba, nincsenek díszletek, sem jelmezek. Úgyhogy a régi, dédelgetett álmunk megvalósítását a praktikum is megtámogatta” – árulja el Szilágyi Katalin.
| ||
„Engem a leginkább az érdekelt, hogyan lehet a zenét elemeire bontani, majd egy új szintre emelni azzal, hogy élő emberek adják elő; mert a vokális megvalósítás azért eggyel magasabb minőséget jelent – mondja Bercsényi Péter, aki nem az osztály tagjaként, hanem a Szeret…lek című HOPPart-os előadás révén került tűzközelbe. – Ha emberi hanggal adják elő, onnantól mást közvetít a zene. Lady Gaga Telephone című számában van egy szólamom, ami annyira bonyolult, hogy csak az másfél hétbe került, amíg pontosan tudtam intonálni annak a bontott akkordnak az egymás melletti hangjait. Olyan ugrások vannak benne, amik semmilyen dallamkörben nem lelhetőek fel. De tudtam, hogy ha meglesz, fel lehet ismerni a zenét.” Bercsényi a zenei, sőt sokszor gépzenei dallamok énekhangra írásáról szólva hozzáteszi: „egyszerűen az benne a nehéz, hogy ezek nem énekhangra vannak írva; zongorán mást tudsz lejátszani, mint emberi hanggal. Mert annak korlátai vannak: mekkorát tud ugrani, milyen gyorsan tud váltani.” Vagy ahogy Szilágyi Katalin fogalmaz: „a zongorának nem kell levegőt vennie.”
Persze a HOPPartklub ereje nem csak a zeneszakértők számára megfogható: mégiscsak a világ legnépszerűbb dalainak feldolgozásairól van szó – Jackón és Lady Gagán kívül például Britney Spears, a Depeche Mode, a Sugababes dalai is repertoáron vannak, illetve az olyan diszkóörökzöldek mellett, mint Amanda Lear Enigmája, újabban magyar slágerek is. „Számomra az a legérdekesebb, hogy ez az egész mennyire működik: fiatalokat lehet bevonzani vele a színházba” – utal Szilágyi Katalin arra az egyik első fellépésükre, amikor a PLACCC Fesztivál keretein belül egy nyolcadik kerületi „sétakoncertet” adtak, és helyi, az egészről mit sem tudó kamasz srácok mentek oda hozzájuk érdeklődni, hogy miről is van szó. „Azt mondták, nem tudják, ez micsoda, ismerik és imádják ezt a számot, de így még soha nem hallották. Mondtam nekik, hogy egy színházi társulat vagyunk, mire azt mondták, hogy ha a színházban ilyenek vannak, akkor lehet, hogy be kéne nézni. Ez elképesztő; az ilyesmi miatt érdemes ezt az egészet csinálni.”
Azóta volt, aki az esküvőjére kérte fel a zenekart, hogy szálljanak be az ifjú párral egy mikrobuszba, és amíg körbejárják a várost, énekeljenek nekik; és voltak fellépéseik szerte Európában, ahol sokszor helyspecifikus műsorral készülnek: Kassába egy szlovák számmal, a Norvég Intézet meghívására pedig AHA-dalokkal és Peer Gynt-feldolgozásokkal érkeztek. „Az egyik fellépés előtt tíz perccel Herczeg Tomi közölte, hogy csináljuk meg gyorsan a Sweet Dreamset is, meglesz az ennyi idő alatt. Kikészültem az ötlettől, de végül tényleg meglett – nevet Szilágyi Katalin. – De azért koncertek előtt még mindig remeg kezem-lábam. Nagyjából, mintha három premierem lenne egy nap.”
A HOPPartklub legközelebb november 6-án zenél az A38-on, Péterfy Borival együtt. A Standing Ovation névre keresztelt „első színházi rockfesztiválon” fellép Hámori Gabriella, Színész Bob és még sokan a színház és a popzene világából. A fesztivál bevételeit a Független Előadóművészek Szövetsége számára ajánlják fel az esemény szervezői.
