Kevin Martin a brit zenei élet jeles veteránja – legfeljebb felállásukban hagyományos együttesei és vegyes műfajú, rendre rendhagyó produkciói felsorolására kevés lenne az oldal. Sok más mellett azért is övezi jelentős respektus Martint, mert kivételes szenzibilitásának köszönhetően előjelezte a kétezres évek basszusközpontú zenei robbanását – ebből a szempontból is érdemes újrahallgatni a még 1995-ben összerakott, remek Macro Dub Infection című válogatást (meg annak folytatását). The Bug néven 1997 óta adja ki a maga dub, hiphop, dancehall, grime, indusztriál s idővel dubstep beütésű zenéit. Mostanáig négy albumot publikált: a 2008-as London Zoo például szinte újradefiniálta az elektronikus tánczene eme formabontó, szinkretikus és kissé sötét tartományát. A frissen megjelent, beszédes című Angels & Devils egyszerre retrospektív és előre tekintő. A zenei hatások, idézetek, az általa is kiötlött/favorizált lelemények valóságos gyűjteménye – mindez a Martinra oly jellemző, egyedi kézjegyekkel prezentálva. Remek album, ahol szinkronban és egymást követve lehet jelen a törődött szépség és az ihletett zenei brutalitás. A lemezt jó eséllyel lehet két térfélre osztani, bár ahogy az első fele sem egyértelműen angyali, úgy a második adagtól sem kell feltétlenül elkárhozni: rengeteg oda-vissza utalás köti össze ez egyes részfejezeteket. Egy szinte megkapó számmal, a Liz Harris (alias Grouper) vokálján elővezetett triphopos Voiddal indul az album: finom lüktetés és szinte éteri foszlányokra hulló énekhang jellemzi, amihez képest persze minden további folytatás erősnek hat – de az Inga Copeland fátyolos, füstös tónusát kihasználó Fall azért hangulatilag is tökéletesen kapcsolódik a felütéshez. A pattogós tempó a Miss Reddel lemezre vett Mi Losttal indul – az ízes jamaicai zsargonban elővezetett kántálás lecsengve visszhangzik később a Gonjasufi által felsuttogott Save Me-ben. De utána nincs irgalom: hat igazi röfögős-recsegős istennyila jön a grime-hagyomány legszebb perceit felidéző, géppuskaszerű alapokkal, mikrofonba köpött-üvöltött szavak kíséretében – az e tekintetben vezető bűnelkövető Flowdan mellett hallatja hangját a régi munkatárs Warrior Queen, Manga és Stefan Burnett a sajnos már nem létező Death Grips duóból. A személyes és társadalmi természetű dühtől, no meg káromkodástól kicsattanó sorok, a zenés kutyaugatással kísért kopogós rímek hallatán voltaképpen jólesik a lemez majdnem simogató elejére ugratni – ebből a szempontból a Bug-album egy látszólag önmagát tápláló, tökéletes zenei perpetuum mobile.
Ninja Tune/Neon Music, 2014
