És nem csak azért, mert a zenekar megmutatott mindent, amit tud: a koncertkezdő, adekvát Mazel Tovon kívül is megannyi, Jávori Ferenc Fegya által a zenekarnak írt, lemezen megjelent számtól a Purim című balett, a pécsi színház Gettó című musicaljének és az Operettszínház Menyasszonytáncának zenéjén keresztül a zongorával kísért orosz kocsmadalokig. Jávori még harsonára is írt egy számot, hogy a banda új tagja (Barbinek Gábor) se unatkozzon. Mintha mindenkinek jutalomjáték lett volna a koncert, ahol a zenészek az összjáték mellett egymásnak felelgettek, és ahol még a kísérőzenészek is rendkívül kreatívak voltak: az egyik legjobb momentum volt, amikor eleinte ugyanazt a dallamot játszotta Kohán István klarinéton, Gazda Bence hegedűn és Végh Balázs dobon, majd a klarinét folytatta a dallamot, a hegedű és a dob pedig variálva vitte tovább.
És nem képzelhetett volna el jobb koncertet az sem, aki a meghívott énekes, Tompos Kátya miatt (is) váltott jegyet: a Nemzeti Színház színésze már megannyiszor megmutatta a közönségnek gyönyörű hangját, de ilyen jó lehetősége talán még sosem volt, hogy bizonyítsa tehetségét. Végre anyai anyanyelvén, oroszul is énekelhetett; az öt-hat zene nélküli vagy zongorán kísért szívszorító szláv búsongó után egy vidámabb dal bluesos hajlításainál elhittük, hogy ott van mögötte a füstös kocsma, a következő, egy cigány hegedűs és egy klezmerénekes szerelméről szóló, a két zenei világ motívumait mesterien vegyítő dalnál meg, hogy a helyi kis lokálban járunk.
Ha csak fele ilyen jó zenékkel folytatódik az új év, már megérte felkelni elsején.
Budapest Kongresszusi Központ, január 1.
