Lássuk csak, ki kit szeret. Otto odavan az új lányért, Junie-ért, de pechjére így van ezzel az olasztanár is. És ha egy olasztanár szeret, ott Ottónak, az osztálytársnak csak a vigaszág jut. A nap szerelmi vesztese címre versenyben van Marie is, aki ma még titkos tanári szeretõ (ismét az olasztanár), s így joggal tarthat igényt kortársai megbecsülésére, de közel az idõ, mikor ismét unalmas életû diáklányként kell suliba mennie. Ha pedig valaki Matthias után kérdezne: õ egy mellékszálon okoz kis híján tragédiát, amiért Henri nevû osztálytársát kikosarazza egy kosaras miatt. Legutóbb, mikor Párizsban voltunk gimnazisták (Az osztály - 2008), a szerelem vendégtanárként sem tartózkodott a teremben, annál több volt viszont osztályellentétbõl és hátrányos helyzetbõl - akkor egy dokumentarista beállítottságú filmes (Laurent Cantet) figyelte a gyermekeket, most meg egy lánglelkû újromantikus, Christophe Honoré. Párizsban kiváló e név csengése, Szerelmesdalok címû musicaljét egyenesen az új újhullámként ünnepelték, s most is akad egy Otto, aki rágyújt egy lélektõl lélekig nótára. Lélektõl lélekig: más utat e film nem is ismer, ami ezen (a szerelmen és a szerelmi levelezésen) túl van, az nincs is. Van viszont epe és epekedés, popritmusban elkövetett köldöknézés, saját és más köldökének vérre menõ nézése. A Szerelmesdalok szerelmeseinek kihagyhatatlan, de másnak sem örömtelen idõtöltés, irodalmi pedigrével: ismét egy klasszikus (Madame de Lafayette: Cléves hercegnõ) lovagolt be a gimibe.
Forgalmazza a Gamma Home Entertainment
*** és fél
