Budapest külvárosa, kakasszó és kutyaugatás. Az út a belvárosból oda-vissza két óra. Nóra szerint ez a "természetes szűrő". "Aki ide kijön, annak én kellek, és nekem is valószínűleg azzal van dolgom, aki így is engem választ. Találni a belvárosban hatszáz tanárt, de aki kijár hozzám, annak itt a helye."
Mick Nóra tanárrá válása éppúgy a "véletlennek" köszönhető, mint ahogyan azelőtt a színészetet éneklésre cserélte. Régi iskolája a negyvenedik évfordulóját ünnepelte, elhívták fellépni. Ott volt az egyik akkoriban népszerű fiúbanda tagja is, aki felkérte egy duettre, aztán Nóránál maradt, tanítványként. "Becsuktam a szemem, és mire kinyitottam, nem egy, de tíz tanítványom lett. Ennek 13 éve. Az eltelt idő alatt sokan lettek közülük ismert emberek. De közben elkezdődött ez az egész betegségesdi. A 13 év alatt úgy mentem végig a fázisain, hogy észre sem vettem. Elment a jobb kezem aludni, megtanultam bal kézzel zongorázni." Az említett betegség a sclerosis multiplex, amely a központi idegrendszert támadja, ám ez mintha nem is foglalkoztatná. "Manapság nagyon fontos, hogy az emberek magukra találjanak, és erre jó alibi az énektanulás. Az énekhanggal a személyiség is megnyílik. Ha a lelked rendben van, akkor a hangodban ott van az a bizonyos fény. A többi technika. A technika úgy ötven százalék, a másik ötven százalék magad vagy."
| ||
Kétéves korában kezdett el énekelni, előbb, mint beszélni. Még a kakaót is dalolva kérte. A szomszéd lelkész bácsi zongorázott, ő énekelt. Érettségi után felvételizett a színművészetire, aztán még ötször, de nem vették fel. "A hatodiknál azt mondták, maga már színésznő, mit akar itt? Akkor már évek óta az Arany János Színház tagja voltam. Amikor a színház bezárt, elhívtak Debrecenbe, de úgy éreztem, 23 évesen nagyon fiatal vagyok vidéki alkoholista színésznőnek."
Sok oka lehet annak, hogy valakiből énekes váljon, de hogy ez a munkanélküliség miatt történjen, nem sűrűn fordul elő. Ám ha az embernek éppen semmi dolga, és belefut egy ügynökbe, aki énekest keres Szöulba, ki mást ajánlana, mint saját magát? "A szöuli tartózkodás kilenc hónapra sikerült. Egy ötcsillagos, elit szállodában énekeltem. Szöul után Európát jártam be. Akkoriban mocskosul sok pénzt fizettek heti ötször két óra munkáért" - meséli. Itthon is sok helyen, egyebek mellett a Citadella bárban lépett fel. "Egy show közepén fegyveres emberek özönlötték el a helyet, és közölték, hogy a bár már nem a régi tulajdonosé. Éppen egy szambaszámot énekeltem szambaruhában. Tolldísszel a fejemen távoztam az épületből." Aztán jött Egyiptom, de már nem a szórakoztatóipar. A Royal Academy Egypt diákja lett, két év múlva, 2001-ben pedig felvették a Berkeleyre. "Szeptember 11-én leomlottak a World Trade Center tornyai. Az arab világ mindenütt felbolydult. Engem feltettek egy Magyarországra induló repülőre, otthon pedig egy levél fogadott. Elutasították a felvételem. Azt mondták, arab felsőoktatási intézmény diákja voltam, arabként tekintenek rám, nem mehetek."
"Klasszikusnak indultam, de be kell vallanom, hogy nem szerettem Wagnert. Azt csinálni egy életen át, amit nem szeretsz, az ugye nem oké. Mahalia Jacksonnal jött a gospel, és ezzel együtt a dzsessz. Énekeltem Broadway-produkciókat, ilyen dalokból volt is egy önálló estem. Az elmúlt öt évben saját zenekarunkkal, a Lépésekkel blueszenét játszunk. Ezer százalék önmegvalósítás: én írom a szövegeket, a férjem az akkordokat, együtt a dallamot, de az egész egy nagyobb csapat közös munkája."
Nóra nem hisz a technikás, de művi hangokban. Mindenkinek van saját beszédhangja is, énekhangja is. "A saját hangon éneklést Egyiptomban tanultam meg. Volt egy fekete tanárom, Larigno, ő mutatta meg. Énekeltem nála, erre ő azzal jött, hogy ez mű. Énekeltem ismét. Még mindig mű. Ez ment egy darabig, aztán felidegesítettem magam, és üvölteni kezdtem. Erre azt mondta, hogy hallod, ez a te hangod! Larigno tanította meg nekem azt, amit igazán kerestem. Mellette igazi mesteremnek Horváth Eszter operaénekest tartom. A tanítványaimnak a kettejük tudásából ötvözött módszert adom át."
Beszállingózik néhány tanítvány. Dohányozni szabad, enni kötelező - üres gyomorral senki sem mehet énekelni. Megvitatják, kivel mi történt, örömöt, bánatot, sikereket és nehézségeket. Nóra figyel, kérdez, a srácok egymást ugratják. "Nyomás skálázni" - mondja határozottan, és véget ér a terefere. Senki sem mehet tovább a skálában, ha nem a saját hangján szól a dallam. Egyébként is az egész óra vidáman telik, semmi befeszülés. Skála, énektechnika, hangfelismerés, rekeszizom-erősítés. "Nem a torkunkból énekelünk, a rekesz dolgozik, ez a legfontosabb." A gyakorlatok végén mindenki a maga által választott dalt gyakorolja, a június 21-i tematikus tanítványkoncertre készülnek.
"Amit most láttál, hallottál, messze nincs kész, de szépen alakul. Nézd csak meg őket az előadáson!" Az alkotói folyamat nem mindig zökkenőmentes, sőt! Van, ami nem megy elsőre, másodszorra, sokadszorra se, aztán egy ponton mégis sikerül. "Amikor tanítani kezdtem, eleinte azt gondoltam, hogy mindenki tudja, amit én tudok. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van, de így tökéletes. Larignótól tanultam, hogy amire rágörcsölsz, az többnyire olyan végtelenül egyszerű, mint egy pofon. Csak hagyni kell megtörténni."
Nem kerülhetjük ki a betegséget. "Először egy homályfolt jelent meg a szemem előtt. Elmentem az orvoshoz, akkor diagnosztizálták a szklerózist. 2009-ig csöndben volt, aztán elindult a romlás. Egy orvos nemrég azt mondta, hogy a betegség kiindulásának kulcsa a szeparációs félelem. Ezen még sokat kell gondolkodnom, de az biztos, hogy a betegség 180 fokosan megváltoztatott. Olyan tudást kaptam, amit ma a tanításban is kamatoztatok. Azt gondolom, hogy minden tanítást megkaptam ettől a betegségtől, amit csak lehetett. Ezzel a szörnyűséggel együtt is végtelenül szerencsésnek érzem magam. Sokat gondolok arra, hogy a többi szklerózisosnak videoüzenetet küldjek, de ki állna velem szóba, ha azzal kezdeném, hogy erről a betegségről elsősorban magunk tehetünk?" Ha az ember helyhez kötött, nem rohangál százfelé, jut idő az elmélyülésre. "Megtalált egy zseniális mondat: Az, hogy 'miért?', nem emberi kérdés. Adott szituációkban az ember egyetlen kérdést tud feltenni: 'mit tanít ez nekem?' Elfelejteni a 'miért?'-et nagy változást hozott. Megtanultam elfogadni, hogy nem kell nekem mindent tudnom. Nem volt egyszerű - mondja mosolyogva. - Az pusztán egy szerep, hogy vannak a diákok, és én vagyok a tanár. A tanítványaim is rengeteget tanítanak engem, és felszabadító érzés rádöbbenni arra, hogy nem vagy más, mint egy kis láncszem a gépezetben. Ha nem te utazol a Holdra, akkor úgy van jól. Mindig szem előtt kell tartani, hogy az egyszerűség nem eszköz, hanem végcél."
