film - BRÜNO

  • Hajnal Ernõ
  • 2009. július 16.

Zene

Borat, ha nem is műfajt, de precedenst teremtett: a magát kazahnak mondó álőstahó felkészületlenül érte a művelt Nyugatot, mely hol vele harsogta a raszszista himnuszokat, hol fehérkesztyűsen lekezelte a vécéből ivó, civilizálatlan vadembert. (Azok jártak csak jól, akik idejében felismerték a bohócot, ám ők voltak kevesebben.) A nagy kérdés egy darabig az volt, hogy Sacha Baron Cohen most akkor velünk vagy rajtunk röhög, majd az, hogy melyik szereplő miért perel (jól összevágva ez is kitett volna egy érdekes másfél órát), végül pedig, hogy folytatható-e a világraszóló átverés.
Borat, ha nem is mûfajt, de precedenst teremtett: a magát kazahnak mondó álõstahó felkészületlenül érte a mûvelt Nyugatot, mely hol vele harsogta a raszszista himnuszokat, hol fehérkesztyûsen lekezelte a vécébõl ivó, civilizálatlan vadembert. (Azok jártak csak jól, akik idejében felismerték a bohócot, ám õk voltak kevesebben.) A nagy kérdés egy darabig az volt, hogy Sacha Baron Cohen most akkor velünk vagy rajtunk röhög, majd az, hogy melyik szereplõ miért perel (jól összevágva ez is kitett volna egy érdekes másfél órát), végül pedig, hogy folytatható-e a világraszóló átverés. Bizonyára a 260 millió dolláros árbevétel is segített a döntésben: rövid stúdióközi huzavona után (a legjobb ajánlattevõ végül 42 milláért vitte az új cuccot) megkezdõdtek a Brüno elõkészületei. Ezúttal a kis homofóbon a világ szeme, akinek Brüno bohóc, az európai kifutókról kitiltott osztrák-meleg divattényezõ állít csapdát: és már jön, jön, ott a kis Fóbi, tajtékzik, mint egy elmeháborodott, de hasonló sorsra jut, és csúnyán leleplezõdik a jótékonykodást hivatásként hirdetõ amerikai celeb és a szívtelen showbizszülõ, aki castingról castingra hurcolja csemetéjét. A Brüno flottabb, egyszersmind kiszámítottabb is, mint elõdje; a háromperces komikusi távon Cohen továbbra is világelsõ (úgy szopja le a Milli Vanilli szegény megboldogult tagjának szellemét, mint senki e bizniszben), a játékidõ (83 perc) gyorsan s vidáman telik, csak a behirdetett bátorság hiányzik. Az még nem az, hogy valaki megcsinálta egy három évvel korábbi sikere remake-jét.

A Fórum Hungary bemutatója

*** + fél

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.