Film - Csoda M-ben - Danny Boyle: Gettó milliomos

  • - turcsányi -
  • 2009. február 19.

Film

Incredible India - ám mielőtt elmerülnénk a részleteiben (nem lesz rá hely), muszáj megfutnunk egy műtörténeti kört, mert önmagunknak (magyaroknak s orosz természetgyógyászainknak) tartozunk vele. Emlékeznek még a Feri és az édes élet c. hazai filmműre? Naná, hát lehet azt elfelejteni - Hollósi Frigyes ötöst nyert benne a lottón, vastag nyereményhalmozódás idején.

Nagy szellemek, ha találkoznak: a Trainspotting rendezőjének az jutott eszébe, hogy hősével megnyereti a fődíjat az indiai Legyen ön is milliomos!-ban. Ki is csinálna filmet egy ultiparti győzteséről? (Van élet a piros passz után?)

Minket azonban nem lehet átverni, mert láttuk például azt az 1974-ben készített angol kalandfilmet (Pénzt vagy életet) is, melyben Richard Harris adta a bombaszakértőt, aki a luxushajóra (Omar Sharif a kapitány) felhordott robbanószerkezeteket semlegesíti reményteli famulusa (David Hemmings az, felrobban) segítségével. Na, abban Harrisnek döntenie kell, hogy a kék vagy a piros drótot vágja el. Gondoljanak erre a Gettó milliomos egyik legizgalmasabb pontján, s nem lesz semmi baj.

Továbbá említhetnék még Vittorio de Sica címünkbe is odaidézett 1951-es művét, a Csoda Milánóbant - kivételes remek, higgyék el (úgy az első huszonöt második felébe saccolom a filmtörténetben). Boyle filmje zömmel Mumbaiban játszódik, innen nekünk is az "M".

S idekíván még egy sztár, Quentin Tarantino is, ő például egyszer gondolt egyet, hogy csinál - sok pénzből - egy távol-keleti filmet (amerikai beütésekkel), s abból lett a Kill Bill. Most Danny Boyle (dettó sztár) vette a fejébe, hogy - sok pénzből - csinál egy bollywoodi filmet (skót beütésekkel), s íme. S ha én a különbséget zongorázni tudnám... rendszeres fellépő lennék a "mi a kotta?" rovatban.

Ígérem, az utolsó név a régmúlt ködéből, de van egy jelenet a Gettó milliomosban, amit - ezek szerint rajta kívül, ki gondolta volna - csak egyvalaki tudott volna megcsinálni. Kapaszkodjanak meg, Federico Fellini! Pedig ok nélkül nem nagyon szokásunk dobálózni az ő nevével. Nyilván nem mesélhetem el, de arról van benne szó, hogy életbevágóan fontos (miért, miért: rajongásból) megszerezni a környékre látogató bollywoodi énekes-akcióhős (arrafelé ez hétköznapi kombináció) autogramját. Még azt is elárulhatom: sikerül. 'szintén szólva nem is emlékszem, mikor láttam utoljára ehhez fogható jelenetet.

Nincs mit tagadni, magasan járunk; az egykori másodvonal tetején, s nem túlzunk, ha azt mondjuk: e körül van a manapság elfogultságok nélkül elvárható maximum.

Egy indiai fiatalember eljut tízmillió rúpiáig, a főnyeremény előtti döntő kérdésig, a helyben ugyancsak szerfelett népszerű televíziós vetélkedőben. Alacsony sorú, tanulatlan bádogvárosi fiatal felnőttről (a mű tanúsága szerint ottan hamar felnő a nép) lévén szó, váratlan előmenetele felkelti a hatóság gyanúját, miszerint valami csalás lenne a dologban. Mi pedig ezt az előbb brutális erőszakkal, majd némileg csendesebben (rossz rendőr, jó rendőr) folyó vizsgálatot követhetjük nyomon egy teljesen hagyományosnak mondható időkezelésben, úgy a műegész háromnegyedéig. Hogy maradjon elegendő feszültség a döntő, húszmilliós kérdésig (ha jól néztem utána, 100 milla HUF-ban - a százszoros szegénységben). Mely kérdés persze az előzményekből fakad, hogy így legyen kerek az egész. Végül azonban mindegy, hol ér össze a cél a starttal, az éppenséggel lehet bárhol: érvényes szavazat akár a vége főcímre adott is. Hisz mitől kör egy kör? Hát, hogy összeér.

Ám e végső, perdöntő feladvány épp ebbéli sajátjában, hogy az előzményekből fakad, szemernyit nem tér el az előzőektől - ez a fazon, amire a filmet Boyle ráigazítja: egy fiatal, alig elkezdett élet e tájon (s hol mindenhol még) simán van elég sűrű, s elég szörnyű ahhoz, hogy elvihessük érte (inkább nyilván általa) a főnyereményt. Hogy tudniillik mégis jobb sorsra lenne érdemes az ember - mintha a régiek is ezt mesélték volna. Emlékeznek, amikor De Sica sorsüldözöttjei elkerékpároznak a milánói dóm fölött a magas égbe?

Danny Boyle Gettó milliomos című filmje kivételes mozimű, semmi esetre ne hagyják ki!

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.