EXCSAJOK SZELLEME

  • - ts -
  • 2009. július 16.

Film

Amerika messze van, tán ezért gondoljuk, hogy rendes ország. Annyira az, hogy például nem rendelnek tanulmányokat spanoktól az állami szervek illetékesei.

Ám a rendesség kontraproduktív olykor...

Mer' ha én hollywoodi döntéshozó lennék, menten megbíznám valamelyik csókosomat "A korszerû szépségipar hatásai a színészmesterség hagyományos metódusaira" címû tényfeltáró mélyfúrás elkészítésére ("- különös tekintettel a szájrángatással szemben újabban támadt plasztikai természetû kihívásokra").

De itt van még az év eleje sikere, a Benjamin Button különös élete - az arról szól, hogy Brad Pitt alapból tatának születik, s visszafelé él. A maszkmester jutalomjátéka - mondhatnánk, ha nem láttuk volna. A sminkesszakmának is megvannak a maga, laikusok számára is könnyen felismerhetõ kliséi.

Az Excsajok szelleme ezen terepen próbál vicces és romantikus lenni, ráadásul nem éri be ennyivel, hisz Márai Sándor Füveskönyvét is igyekszik ismeretlenül megzenésíteni (értsd: minduntalan lapos és idegesítõ életbölcsességeket ad szereplõi szájába). A felkapott fényképész spirituális és fogszabályzós erõk hatása alatt szembesül léha életének különösen kínos stációival, legfõképpen idomítási célból, hátha a kétségkívül sokkoló élmények hatására reátér a jó útra. S láss csodát!

Ám mivel mondott odisszeiája egy bizonyos idõrendi fésületlenségben realizálódik, a mûsoridõ alatt lesz bõven szerencsénk Matthew McConaugheyt és szereplõtársait (inkluzíve Michael Douglas) öregnek, fiatalnak és egyebeknek látni. És itt lép be a szépségipari faktor. Az eredmény siralmas.

Forgalmazza az InterCom

*

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.