arról szól a dolog, hogy egy remekműből - Michel Gondry a The White Stripes
The Hardest Button To Button című számához készített videoklipjéből - is lehet további csodákat kihozni, és még csak erőlködni sem kell hozzá. Bart halad a dobjával, előbb ki a házukból, aztán végig az utcán, épp úgy, mint a híres klipben. Egyszer csak meglátjuk, hogy a másik utcán közeledik maga a White Stripes, úgy, ahogy ismerjük, csak persze Simpson-fejük van... A karambol elkerülhetetlen. Azt semmiképpen sem állíthatjuk, hogy a valamikor a harmincas években rádiójátékként elindított, majd képregényként fénykorát élő, aztán a hatvanas években tévészériaként még Bruce Leet is csatasorba állító
Zöld darázs remekmű lenne, de hát épp az ilyen valahai középfajú közkincsek adhatnak korlátlan lehetőségeket egy invenciózus alkotónak. S e téren nagyon nincsen okunk Michel Gondry portfólióját kétségbe vonni. Azt meg ugye már mondani sem kell, hogy a képregények vászonra applikálásának mióta van s meddig lesz még szezonja (sokáig, füled érjen bokáig). Akkor válik kicsinyt gyanússá a dolog, amikor - az élmény napnál is világosabban igazolja: teljesen feleslegesen - bejátszik korunk újabb masszív trendje, a 3D is. Nem lesz ez már kicsit sok a jóból?
Még ez is kevés. Talán azért, mert a sok csoda kioltja egymást. Vagy inkább azért, mert az utolérhetetlen kliprendezőből felkapott játékfilmalkotóvá előlépett Gondry nem fordított elég gondot arra, hogy filmje - a csinos apróságok olykor tagadhatatlanul szellemes ötletein túl - elszakadjon a különböző hendikepekkel, de kétségtelen győzelmi esélyekkel nekivágó álarcos igazságosztók megszokott műsorától. Mintha a ráfordított energiák nem nőttek volna túl egy kellemes délutáni kávézáson, ami alatt jószerivel csak a szereposztásról esett szó, aztán rohanni kellett valami más fontos ügyben valahová. Ráadásul evvel is lehetett volna piszmogni kicsit; bár Christophe Waltz (a Becstelen brigantyk utáni) újabb gonoszának nyilván sokan örülnek - ezúttal egy olyan szerepet sikerül túljátszania, amit eleve túl kell játszani, tehát még a túljátszást is túljátssza. Mi a két Edward jelenlétének örültünk, bár ők sem lendítettek sokat a dolgokon.
Ez a film gyenge lett, de legalább megint megnéztük százszor a The Hardest Button To Buttont - zene és kép, és együtt a kettő, barátom, egyszerűen zseniális.
Forgalmazza az InterCom
