Oliver hazatelefonál

Oliver Stone: Tőzsdecápák - A pénz nem alszik

Film

Gordon Gekko szabadul. 2001-et írunk, ősziesen napos idő, rozsdálló ikertornyok. Az ifjú narrátorból csak úgy dől az őszi líra, kambriumi ősrobbanásról, buborékokról, az emberiség keletkezéséről beszél: e saját, monstruózus nagyságunk előtti férfias megszeppenés talán nem a legjobb kezdet, de a börtönkilépő antré, ha nem lőtték volna le már az előzetesekben, méltó nyitánya a fehérgalléros filmes főgonoszok versenyében rendre előkelő helyen végző Gekkónak. A Wall Street hiénája, a hátranyalt hajú brókeristen, a kapzsiságot jól csengő tőzsdeigazsággá emelő penthouse-filozófus 8 kemény évet húzott le a sitten bennfentes kereskedésért, meg amit még nyakába varrtak a cápatársak. Régi dicsőségéből néhány tárgyi rekvizitum maradt, ezeket (s főleg a tárgyi poénok legszebbikét, egy történelmi mobiltelefont) mind jól ismerjük az előzetesekből. Gekko maga is úgy teszi-veszi magát, ahogy az a régi bútordaraboktól elvárható, a taxit azonban már úgy inti magához, ami felér egy hatos erősségű politikai inkorrektséggel. Hogy hova viteti magát, kuplerájba vagy valami házi kosztot szervírozó kispiszkosba, esetleg a kert végébe, ahová a vésztartalékokat ásta, azt legfeljebb a Wall Street 1-2: A hiányzó évek című képregényből tudhatnánk meg, mert azonnal ugranunk kell nyolc esztendőt, hogy még elérjük a csatlakozást a nagy gazdasági világválsághoz. Még mielőtt azonban felkapaszkodnánk rá, az a célcsoport is megkapja a maga hősét, melynek jelesei pajkos gondolatként sem léteztek még akkor, amikor Gekko kívánatos extrém sportként űzte a bennfentes kereskedést. Valahol mélyen downtown, egy módos manhattani tetőterasz közelében egészséges fiatalok ébredeznek: egy brókerfiú és szerelme, a bloggerlány. Mindenük megvan, ami alkalmassá teszi őket, hogy emelt fővel kávézzanak a Starbucksban: két simaképű, vitaminban gazdag forgatókönyv-kezdemény, vagy ahogy az választási hirdetésekben és sportszermárkák bevezető kampányában szerepelni szokott; the next generation. Ennyi felvezetés (ideértve az emberiség kialakulásáról szóló voice-overt is) mégiscsak egy icipici kincstári túlzásnak tűnik, különösen annak fényében, hogy minden jóindulatú híresztelés és évfordulós jókívánság ellenére az eredeti Tőzsdecápák messze nem volt egy Shakespeare-dráma. Komolyan vehetőségének egyebek mellett az is keresztbe tett, hogy mind Gekko, a patás mentor, mind túlbuzgó tanítványa (Charlie Sheen) a kelleténél többször fürkészte a horizontot, persze más-más lelki szükségletből kifolyólag. A horizont kémlelése ezúttal a nemrég ébredt brókerfiú reszortja, picit el is időz az ikertornyok hűlt helyénél, de főleg a fúziós energia a vesszőparipája, meg hogy bosszút álljon jóságos mentora halálba taszításán. Mennyi tennivaló, és még mindig nem sütött el senki egy sikkes egysorosat, a nyakig gombolt brókerdivaton kívül mégiscsak ez számított az első rész szexepiljének. Mondanivalóban egyébiránt nincs hiány, Gordon lelkes egyetemi hallgatósága előtt bemondja a tutit a gazdaság fenntarthatatlan helyzetéről, és rá két percre össze is omlik a világ, ami viszont az elé a vizuális kihívás elé állítja Oliver Stone filmrendezőt, hogy miként is ábrázolja Godzilla pusztítását Godzilla nélkül. Hát úgy, hogy a nyomaték és a szimbólumkedvelők kedvéért buborékokat eregetnek az ovisok a Central Parkban, de ha ettől sem fagyott volna meg a vér az ereinkben, ott az utcákon hömpölygő, mit sem sejtő tömeg - ezek vagyunk mi, mutatja Stone, ezek meg ők, s már nyílnak is előttünk a zárt ajtók, ahol a legnagyobb bankvezérek tanácskoznak. Csókolom, merre találom az alvilágot - hát valahogy így mutatja meg Stone is, milyen pénzügyi keresztapának lenni, és azt is, mit fogyasztanak a hatalmasok: fánkot kávéval. Íme, egy bennfentes infó, Gekko is az ilyet szerette. Apropó, Gordon, ő az atyai vonalon ejtőernyőzik vissza a történetbe, mert a bloggerlány az ő kislánya, egy szelíd Gekko, aki természetesen hallani sem akar levitézlett nemzőjéről. Segít azonban a brókerfiú, aki az emberiség jövőjét éppúgy szem előtt tartja, mint saját bankszámláját, s e kettő közül sajnálatos módon az előbbi kerül ki győztesen. Említettük Godzillát és Keresztapát, de E.T. még nem jött elő, pedig a Tőzsdecápák 2 ifjú hőse tisztára, mint a kis Elliott, akinek barátaihoz fűződő lojalitásához és könnyfeltáró-felitató képességeihez nem fér kétség. Oliver Stone sokkal inkább az E.T.-hez, mintsem a Wall Streethez készített folytatást, ami pedig Gekkót illeti, ő megint jól jött ki a dologból; vénségére saját standot kapott a brókerfiúk és bloggerlányok bálján. Produkciójának ugyan egyetlen másik fellépőhöz sincsen köze, de azért jó, hogy van, így legalább a régi rajongók is kapnak valamit. Kapnak is, a film harmadik harmadában például Douglas Gordon Gekkó-s frizurát és hozzá tartozó öltönyt csináltat magának, a háttérből pedig Kirk egyik korabeli portréja is befigyel.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.