Film - Peace & píszí - Ang Lee: Woodstock a kertemben

  • - köves -
  • 2010. január 7.

Film

Gondolta a fene: a földdarabon, ahol 1969-ben Woodstock néven zenés nemzedéki összekapaszkodásra gyűlt össze a világ (de legfőképpen Amerika) ifjúsága, korábban is volt nyoma életnek. Egyszerű, dolgos népek lakták, Hollywood felől nézve csupa marslakó; tejtermelők és motelipari szakmunkások, zsidók és nem zsidók, térd alatt végződő harisnyát viselő matrónák és békésen legelésző tehenek, plusz egy idegenforgalmi mókamester, aki a pamplonai bikafuttatás meghonosításával szerette volna fellendíteni a zsidó Alpoknak becézett catskillsi régió kulturális életét. A helybéliek máig is élnek, ha meg nem haltak, három napon át azonban egy világraszóló esemény elő- vagy hátramozdítóiként vették ki részüket a történelemcsinálásból.

Ang Lee, a tehénpásztorok nagy barátja ezúttal is a pajta közelében ólálkodik, s a történelmi sorsfordulóknál továbbra is jobban érdekli a kisember coming outja; az a pillanat, amikor a korszellem rányitja az ajtót Average Joe-ra. Ezúttal 400 000 hippi tapossa le a veteményest - remek alkalom Lee-nek, hogy a rá jellemző elegáns ecsetvonásokkal megfessen néhány szürke kisembersorsot a színes forgatagból. A játékidő rövidsége sajnos nem tette lehetővé, hogy a csemegeboltos isiászáról is pontos képet kapjunk, de az El Monaco International Casino and Bar Mitzvah Center környékén tébláboló névtelenek közül hármat így is sikerült lencsevégre kapni: a hippiseregnek zsörtölődve szállást adó zsidó asszonyságot, a zimmerferiségbe belefáradt férjet és édes gyermeküket, a sors szeszélye folytán koncertszervezővé előlépő, kezdő meleg fiatalembert. ', azaz Elliot Tiber visszaemlékezései nyitották fel a filmkészítők szemét, hogy Woodstock nemcsak sárból és Baezből állt, hanem elmosandó lepedőkből, kispénzű motelüzemeltetőkből és pogromot hirdető szomszédokból. Érdekel valakit is, hogy kik nyomják a nagyszínpadon, amikor az ifjú fesztiválszervező épp most ébred rá másságára, édesanyja pedig betépve őrjöng a hátsó udvaron? Az évfordulós woodstocki megemlékezések között kétségtelenül Lee filmje a kakukktojás. Azt eddig is kapiskáltuk, hogy Woodstock nem is Woodstockban volt, de hogy a zenei produkciókról nemcsak az utókor csúszott le, hanem a jelenlevők jó része is?! Köszönjük a hasznos infót, és persze várjuk a folytatást: egy zaftos drámát mondjuk a Rosenberg házaspár bejárónőjéről.

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.