film - RÖVIDLÁTÓK

  • - köves -
  • 2009. október 8.

Film

Civilizációs nyavalyáiból - mint heveny mobiltelefonálás - kigyógyulni vágyó, törékeny tanárnő szigetet keres. Legyen kicsi, a külvilágtól elzárt, tengerre nyíló (sziget esetében ez a minimum), s ami a fő, ne legyen térerő.

Pedig a Rövidlátók épphogy a térerõrõl kíván szép dolgokat szólni a maga megkapóan egyszerû módján, de nem ám a mobil vételi viszonyokról, hanem épp ellenkezõleg; arról a térerõrõl, melyet békés egy helyben maradással lehet elõhívni. De az ilyen nem jön elõ csak úgy, szíre-szóra, legelõször is csönd kell hozzá és mozdulatlanság - két felettébb rémisztõ tényezõ az uralkodó trendekkel fekvõ/kelõ mozgóképes szakemberek körében. Az ún. world cinema szekcióba sorolt japán Naoko Ogigami (a Rövidlátók a rendezõnõ negyedik filmje) kipróbált szisztémával dolgozik: épp csak annyit mutat meg a világtól elzárt, csendes egy helyben levés derûjébõl, hogy szereplõi szelídsége még az avatatlan szemek számára se tûnjön átverésnek, valami gyengített grimasszerû, erõszakolt mutatványnak. A world cinema nyugati áramlataival szemben Ogigami a teli ürességgel játszik, színészei beszédes pantomimot ûznek, szelíd komédiát, melyben a csábító már az elején csatát nyer, hisz afelõl semmi kétség, hogy az új érkezõ némi kötelezõ húzódozás után ne adná meg magát a tengerparti reggeli tornák és a szemlélõdõ jégkásázás rituáléinak. A Rövidlátók egy nálunk még alig ismert mûfaj, a zen-vígjáték egyik erre tévedt, kedves fecskéje: nem sok vizet zavar, s alighanem épp ez lehetett az alkotók célja is vele.

Az Odeon bemutatója

****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.