film - Zöld hentesek

  • Bánky Bea
  • 2008. október 9.

Zene

8 kis kritika
Aki abban bízik, hogy a vega életmódot kiszolgáló, "megtért" henteseket fog nézegetni, csalódik. S ha még csak õk!

Anders Thomas Jensen fekete komédiája az erõszakos halál érdekfeszítõ témakörét kutatja. Választhatott volna jobb hátteret egy dán kisváros hentesboltjánál? Rozsdamentes csontozókésekkel és bárdokkal telepakolt hideg bonctermet és baljósan sötét fagyasztókamrát?

Az úgy volt, hogy a villanyszerelõ slendriánsága balesetet okozott, amit a hentes pánikrohama darabolós gyilkossággá súlyosbított. A jobb híján papírba göngyölt és értékesített "pipihusi" soha nem látott forgalmat generált, s az üzlet beindult. A siker mámora és a napi rutin lassacskán elnyomta a bûntudat keltette szorongást.

Az igazság bajnokának szerepében azonban jött a helyi plébános, s ráismert a kisváros lakóinak rejtélyes eltûnése és a henteslegények üzleti sikerei közti összefüggésekre. Naná, hisz õkelme szintén zenész, egy repülõgép-baleset egyedüli túlélõjeként fájó véget ért nászútja során nyílott alkalma újrahasznosítani újdonsült aráját, s most szeretett Grétájának édeskés utóízét véli felfedezni a kapós húsáruban.

Négy bûnös (a negyedik retardált öccsétõl szabadulna nyereségvágyból) groteszkül egymásba csavart története nagyjából kiszámítható ütemben halad a finálé fordulatáig, ám e kiszámíthatóságért kárpótolnak a lendületes dialógusok. A kannibalizmuson - ami valljuk be, lerágott csont - túl elsõsorban remek alakításokat láthatunk, és a bûnösök felelõsségének relativitásán elmélkedhetünk. Az alkotók tekintetében is.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

****

Figyelmébe ajánljuk