Lemez

Floating Points: Elaenia

  • - minek -
  • 2016. január 17.

Zene

Sam Shepherd személyében igazi zenebolondot köszönthet a (nem csupán) elektronikus zenéért rajongó közönség: még leginkább tánczeneszerű, tágan értelmezve a house határain belül maradó kompozícióiból is süt a kortárs muzsika, legfőképpen a dzsessz iránti érdeklődése. A 2009 óta jórészt Floating Points néven publikáló művész kedves, organikus és sokszor a kellő csavart sem nélkülöző, stílusokat tekintve is változatos maxijai, EP-jei közös jellegzetessége az üdítő frissesség, és hogy befogadásuk érzéki örömöt okoz. A klasszikusan képzett komponista első igazi szerzői/előadói albuma, a most ősszel megjelent Elaenia még ehhez képest is más: látszólag introvertált zeneművek sorozata, melyek normál hangerőn hallgatva szinte el sem jutnak a tudatunkig: ha azonban a fülbe tápláljuk, vagy nagy hangerőn küldjük ki a hangfalakra, rögvest előkerülnek a finomabb mozzanatok. Már az albumot nyitó Nespole lábdobok és lábcinek nél­küli repetitivitása is eltávolít a szokásos technoszerű darabok hangképétől, a lemez kamaraegyüttesre írt darabjai pedig inkább egy fúziós dzsessz- vagy posztrockzenekart vetítenek elénk. Shepherd meg sem próbálja rekonstruálni korábbi munkái – vibráló muzikalitásuk dacára mégiscsak 4/4-es ütemeken ringó – lüktetését: az Elaenia hangulatokból, elvesző, majd újra előtűnő harmóniákból, sajátos ritmus szerint tagolódó hangképekből dolgozik.
A zárószámot (Peroration Six) a csúcspontig vezeti, amit nem követ feloldás – merész gesztusként e ponton hirtelen véget ér a lemez, de hiányérzetet nemigen hagy bennünk.

Pluto/Deep Distribution, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz.