A rajongás, amennyiben tárgya testi épségét és éjszakai nyugalmát nem veszélyezteti, tiszteletre méltó, ámbár gyakran lenézett elfoglaltság, pedig azért, mert valaki birodalmi lépegetõnek öltözik a szabadidejében, még nem kizárt, hogy munkaórái alatt hasznot hajt a társadalomnak. Persze van élet a rajongás bevett csatornáin, a fanclubközi közlekedésen túl is: Esterházy esete az
Iskola a határonnal vagy
Az elveszett frigyláda fosztogatói tizenévesek által elkövetett barkácsváltozata messze túlnõtt a szûken vett rajongói körön, maguk is rajongásra ösztönzõ teljesítményként vonultak be a köztudatba. A nem felkérésre felpiszkált, de végül piacra vitt rajongások egyik friss, szép példája
A nagy Lebowski-könyv, melynek szerzõi az eddig fant a fannel összekötõ csatornákon - sörözések, saját szervezésû fesztiválok, blogok - terjedõ, rögeszmés imádatukat öntötték a nem rajongóknak is tetszetõs, az értékeket keménykötésben mérõk számára is elfogadható formába.
Ez a keménykötés, a majdhogynem konzervatív forma némi gyanút kelt, hogy a szerzõk túl komolyan kívánják venni magukat (ami egyben kiûzetésüket is jelentené a Lebowski-univerzum ortodoxmódra fürdõköpenyes-köldöknézõs világrendjébõl), de sehol egy túlmagyarázó passzus, könyvük üdítõen mentes a filmes vagy egyéb szakmai okoskodásoktól. Pedig csábító alkalomból kínálkozna elég, hisz a film sztárjai mind kötélnek álltak, a velük készült interjúk pedig filmes szemmel nézve a kötet legértékesebb fejezeteit képezik. Csakhogy a Lebowski-könyv nem az 1998-ban bemutatott film, hanem a nyomában elterjedt lebowskiság nagy közösségi hurrával kísért ünneplése, amely - hogy társadalmi hasznáról is szóljunk - nagyfokú toleranciára nevel minden bowlinggolyó-nyalogatóval és gyanúsan mozgó birodalmi lépegetõvel szemben.
Fordította: Bárány Borbála. Cartaphilus, 236 oldal, 3900 Ft
****
