Képregény

NEIL GAIMAN: SANDMAN - PRELŰDÖK ÉS NOKTÜRNÖK

  • - greff -
  • 2009. november 26.

Trafik

Kevés munka mutatja világosabban, hogy az éjszakai órákban micsoda gyönyörûséges káosz uralja a napról napra fikcióval bombázott emberi agy homloklebenyét, mint Neil Gaiman díjakkal dúsan dekorált, hosszan hömpölygõ (összesen 75 részes) képregényfolyama, a Sandman, melynek most elsõ, nyolc epizódot magába foglaló kötetével végre magyar nyelven is megismerkedhetnek a rajzos fantáziabirodalmak mifelénk is egyre jelentõsebb számú (és kíváncsibb) felfedezõi. Az álmok (és rémálmok!) tartományában járunk, melynek földi fogalmaink szerint halhatatlan urát hosszú évtizedekre börtönbe zárták, ám végül kiszabadult a fogságból, s most elindul, hogy visszaszerezze elkobzott javait. Az ötletdús brit szerzõ által teremtett horrorisztikus mesevilágban a DC kiadó comicssztárjai, "valóságos", mitológiai és bibliai alakok a lehetõ legtermészetesebb módon tevékenykednek egymás társaságában. Ám ebben a kényelmesen elnyújtott expozícióban Gaiman még keresi a sorozatához illõ tenort - a késõbbi fejezetek sûrû hömpölygésével szemben itt el-elakad a lendület, a feszültség és a fura humor sajnálatosan csekély, egy remek epizódot (Remény a pokolban) egy sután megmunkált (Potyautasok) követ. Sam Kieth és Mike Dringenberg karakterrajzai és a lehetõ legszabadabb, maximálisan jelentésgazdagító panelstrukturálása azonban már itt is ámulatba ejtõ. A pompás szerkesztõi jegyzetekkel megtámogatott Prelûdök és Noktürnök komoly ígéret, amely nem maradt beváltatlan: tartsanak ki hát, a következõ kötettel átszakadnak a gátak!

Fordította: Totth Benedek. Carta-philus, 2009, 240 oldal, 4480 Ft

**** alá

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.