Kevés munka mutatja világosabban, hogy az éjszakai órákban micsoda gyönyörûséges káosz uralja a napról napra fikcióval bombázott emberi agy homloklebenyét, mint Neil Gaiman díjakkal dúsan dekorált, hosszan hömpölygõ (összesen 75 részes) képregényfolyama, a
Sandman, melynek most elsõ, nyolc epizódot magába foglaló kötetével végre magyar nyelven is megismerkedhetnek a rajzos fantáziabirodalmak mifelénk is egyre jelentõsebb számú (és kíváncsibb) felfedezõi. Az álmok (és rémálmok!) tartományában járunk, melynek földi fogalmaink szerint halhatatlan urát hosszú évtizedekre börtönbe zárták, ám végül kiszabadult a fogságból, s most elindul, hogy visszaszerezze elkobzott javait. Az ötletdús brit szerzõ által teremtett horrorisztikus mesevilágban a DC kiadó comicssztárjai, "valóságos", mitológiai és bibliai alakok a lehetõ legtermészetesebb módon tevékenykednek egymás társaságában. Ám ebben a kényelmesen elnyújtott expozícióban Gaiman még keresi a sorozatához illõ tenort - a késõbbi fejezetek sûrû hömpölygésével szemben itt el-elakad a lendület, a feszültség és a fura humor sajnálatosan csekély, egy remek epizódot
(Remény a pokolban) egy sután megmunkált
(Potyautasok) követ. Sam Kieth és Mike Dringenberg karakterrajzai és a lehetõ legszabadabb, maximálisan jelentésgazdagító panelstrukturálása azonban már itt is ámulatba ejtõ. A pompás szerkesztõi jegyzetekkel megtámogatott
Prelûdök és Noktürnök komoly ígéret, amely nem maradt beváltatlan: tartsanak ki hát, a következõ kötettel átszakadnak a gátak!
Fordította: Totth Benedek. Carta-philus, 2009, 240 oldal, 4480 Ft
**** alá