Kiállítás - Uszoda nyílt a plázában - Vincze Ottó: Mint víz alatt énekelni

szerző
Dékei Kriszta
publikálva
2010/38. (09. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Joggal nevezhető rendhagyónak a MOM Park harmadik szintjén található galéria. Nem csupán azért, mert a Molnár Ani Galéria szervezésében 2007 ősze óta működő Park Galéria tevékenységéért számos díjat és elismerést kapott, hanem mert "túlélte" a bevásárlóközpont és a kortárs művészet összekapcsolódásából adódó problémás helyzeteket. Például, hogy nincsenek érdeklődők, és hiányzik a fizetőképes kereslet is - ezért adta fel a 2000-es évek derekán többek közt a Vadnai Galéria a Rózsadomb üzletközpontban, a Godot Galéria pedig a Rózsakert Bevásárlóközpontban üzemeltetett helyiségeit.

Joggal nevezhető rendhagyónak a MOM Park harmadik szintjén található galéria. Nem csupán azért, mert a Molnár Ani Galéria szervezésében 2007 ősze óta működő Park Galéria tevékenységéért számos díjat és elismerést kapott, hanem mert "túlélte" a bevásárlóközpont és a kortárs művészet összekapcsolódásából adódó problémás helyzeteket. Például, hogy nincsenek érdeklődők, és hiányzik a fizetőképes kereslet is - ezért adta fel a 2000-es évek derekán többek közt a Vadnai Galéria a Rózsadomb üzletközpontban, a Godot Galéria pedig a Rózsakert Bevásárlóközpontban üzemeltetett helyiségeit.

A Magyar Optikai Művek Csörsz utcai, műemlék jellegű épületének lebontása után a pláza és a lakó- és irodaháznegyed építtetője már a tervezéskor számolt a kortárs művészettel, s meghívásos és zsűrizett pályázatot hirdetett köztéri szoborparkjához. A 2001-ben felállított négy szoborból ma három látható: Buczkó György szökőkútba illesztett, márványtömbökkel és "acéltappancsokkal" összefogott üveglapja és G. Heller Zsuzsa a térben szinte elvesző kerámiaobeliszkje az alapítóról elnevezett Süss Nándor sétányon, továbbá Gulyás Gyula túlságosan kis térbe "préselt" monumentális munkája. Ez utóbbi a MOM emléke előtt tiszteleg - a három óriási körforma a homorú, domború és sík optikai lencsékre utal -, nem messze tőle pedig egy díszkúton (Boda Gábor, 1957) geodéziai és optikai kellékek jelennek meg. A legújabb munka szintén az épület múltjára utal. A jógázók által talán jobban ismert Haich Erzsébet (aki örökbe fogadott indiai fiával, Selvarajan Yesudiannal közösen vezette be a harmincas években e sportot) 1939-ben felállított, eredetileg hat méter magas szobra egy baldachinos építményen, az F épület tetején állt (itt gyártották a "légvédelmi tüzérségi óragyújtó" szerkezetet), de a második világháború után megsemmisítették. A légvédelemre utaló Íjazó szobor kisméretű reinkarnációja is azt bizonyítja, hogy a jó szándék (emlékállítás, rehabilitáció) gyakran felülírja a művészeti szempontokat is.

Ezek után talán nem meglepő, hogy a Park Galéria profilja a szobrászat, legyen az alkotó fiatal (Menasági Péter, Csepregi Balázs) vagy középgenerációs (Gaál Tamás, Kicsiny Balázs). A galéria nem foglalkozik kereskedéssel, minden oldalról nyitott tere nem különül el a pláza terétől, inkább afféle exkluzív szolgáltatást nyújt a szórakozás és a vásárlás új templomába járulóknak. Vincze Ottó, aki gyakran állít ki vagy készít installációkat különös helyeken - mezőn, templomban, egykori Stasi-börtönben -, most is túllépett a felkínált lehetőségen, és munkáját kiterjesztette a bevásárlóközpont terébe. A helyspecifikus installáció nem a korábbi térre reflektál - a MOM fő erőssége a síszakosztály volt, de itt kezdett el bokszolni a tízórás nagyszünetben a gyárudvaron Papp Laci is a munkások örömére -, hanem a tér jelenlegi szerkezetére, és arra a folyamatos mozgásra, amely az elegáns üzletközpontokban zajlik - a halk, surrogó alá- és felmerülésekre. A mű maga valójában egy a síkra merőleges, a földszinti szökőkúttól a mennyezetig érő, tizenöt méter magas virtuális úszómedence. A versenyszabályoknak megfelelő színkiosztású öt kötél között ebben a képzeletbeli víztükörben az úszók maguk az üvegliftek, így a befogadó (váltogatva pozícióját) lehet versenyző, de néző is (sőt az illúziót néha teljessé teszi, hogy a pláza hangosbemondóján a reklámokat néha vízcsobogás szakítja meg). Az ily módon megforduló, vízszintes rajtkövön, a kis medence alján, a víz alatt egy fémbetűkből kirakott Kassák-idézet olvasható: "Művészetről beszélni annyi, mint víz alatt énekelni", amelyre Bernáth Aurél akkoriban úgy reagált, hogy "bár nem könnyű, de azért érdemes nekifeszülni". A mondat talán nem is a beszéd lehetetlenségéről, hanem a megfogalmazás nehézségeiről szól - nem mellesleg maga Kassák is igen sokat beszélt (írt) a művészetről. Változás, idő, geometria és légiesség - ezek lehetnek a mű hívószavai, de ugyanúgy az állandóság is, hiszen a munka szinte észrevétlenül simul bele a térbe, mintegy felveti, hogy örökké a helyén maradjon. Mint speciális köztéri szobor kommunikációs értéke is valószínűleg nagyobb, mint a sétányon árválkodó obeliszké. Persze kérdés, hogy miként reagál minderre a művészet iránt kevésbé fogékony vásárlóréteg, értékeli-e vajon a műben rejlő játékosságot és szellemességet. Meghallja-e a víz alól szóló hangokat, hajlamos-e arra, hogy saját pozíciójára vonatkoztassa, esetleg elgondolkozzon azon, hogy mi is a művészet? Mi meg azon, hogy vajon Kassák örömmel fogadta volna-e, hogy a maga korában szinte csak a bennfentesek által ismert avantgárd szellemiség lenyomata végül is eljut a munkástömegekhez. Igaz, ez a "tömeg" is más, hiszen a régen itt dolgozó munkásoknak már írmagjuk sem maradt.

Park Galéria, MOM Park, Budapest XI., Alkotás u. 53. Nyitva: november 5-ig

szerző
Dékei Kriszta
publikálva
2010/38. (09. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

A Lapcom átváltozása
Andy Vajna, a vidék hangja
Interjúk
Antal Nimród, Mizsei Kálmán, Kende Anna
Játszótér
Melléklet gyerekekről felnőtteknek
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...