Lemez

King Midas Sound & Fennesz: Edition 1

  • - minek -
  • 2015. október 17.

Zene

Kevin Martin az izgalmas, kísérletező, s néha kontemplatívabb elektronika élő klasszikusa, aki az utóbbi két évtizedben leginkább The Bugként volt aktív. A 2009-ben, a Hyperdubnál már egy remek albumot is kiadó King Midas Sound triója pedig a fátyolos, melankolikus, szürke hangulatok zenéjét nyújtja – néha meglepően érzelmes tónusokkal. Mindez köszönhető vokalistáinak: a klasszikus triphop énekesnő-hagyományát igényesen folytató Kiki Hitominak, és a hol falzettben dünnyögő, hol blazírt hangon dörmögő soulpoétának, Roger Robinsonnak is. Aki hallotta két évvel ezelőtti maxijukon a Funny Love című, naiv egykedvűségtől szinte kicsattanó szerzeményt, az képben lehet az album hangulatát illetően. Ráadásul az Edition 1 egy négy állomásból álló sorozat első, mindjárt remekül sikerült darabja, ezúttal az osztrák gitáros-hangszobrász Fennesz közreműködésével: manipulált tónusai, gitárimprovizációi remekül fonódnak össze a Martin által produkált dub-drone-ambient kulisszával. Az album zömén néha még dub/hiphop ritmikával is megtámogatott, apatikus-szomorkás miniballadák követik egymást a csilingelő On My Mindtól a kicsit már indusztriál-dubos Meltig vagy a cipőbámulós Lighthouse-ig: ezek mintha a semmiben lebegnének, s csupán hangokból font finomabb-erősebb kötelékek tartanák meg őket. Ám a lemez második felé­re mindent elborít a finom köd: egyszerre disszonáns, mégis puha hangzások ejtik rabul, szippantják be a hallgatót; a hangok oly fokozatosan fogynak el a végén, hogy észre sem vesszük, mikor kiérünk az erdőből.

Ninja Tune/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.