Aligha találna bármelyik zenekar jobb módot a születésnapja megünneplésére, mint most a 15 éves Söndörgõ, amely tucatnyi meghívott zenészt és énekest, na meg egy teljes meghívott zenekart (a Vujicsics együttest) felvonultató gálakoncertet rendezett. A koncert ráadásul minden várakozásnál jobban sikerült: már rögtön a legelsõ percben, ahogy egy szerb dal dallamait elképesztõ profizmussal pengették a tamburán, elértek a csúcspontra, aztán végig itt is maradt a színvonal.
A Söndörgõ - vagyis az Eredics fivérek (Áron, Dávid, Benjamin és Salamon) és Buzás Attila - vendégválogatása azért a lehetõ legjobb, mert mindegyikük egészen remek volt, s így a szokottnál jóval nagyobb létszámú közönség jó néhány tagja egészen biztos, hogy beszerez majd egy-két lemezt a meghívottaktól is. Már amelyiktõl tud: Tompos Kátya színésznõ csak a Söndörgõ új albumának mindössze két számában hallgatható felvételrõl. Ennek ellenére legalább ugyanolyan jó énekes, mint kollégái: fájdalmasan lassú dalában a háttérbe húzódó, halk zenétõl csak még jobban érvényesült gyönyörû hangja. De rangsorolni tényleg képtelenség: Herczku Ágnes úgy énekelte el csocsekjét, hogy közben kissé karcosnak tûnt a hangja, de valahogy mégis a lágyság érzetét keltette; Szalóki Ági pedig úgy adta elõ a Rumelájt, hogy még ez a rengetegszer hallott dal is egészen eredetinek hatott. És fel lehetne még sorolni a legendás macedón Ferus Mustafov szaxofonjátékát, Versendi Kovács József tamburázását, Kovács Anti roma dalát - de a katarzist mégiscsak az jelentette, amikor a ráadásban mindenki együtt zenélt és énekelt, hogy alig fértek el a színpadon, a hangjuk meg a MûPa falai közt.
Lehet, hogy hangulatosabb a Söndörgõt egy kis klubban hallgatni - de hogy megérdemlik a Mûvészetek Palotáját is, arra nem kell ennél az esténél jobb bizonyíték.
Mûvészetek Palotája, november 30.
*****
