Wilder jó ideje visszavonult már a színészettõl. Ha hihetünk nem hivatalos, de egybehangzó életrajzainak, ideje nagy részét a világ zajától távol, connecticuti otthonában tölti, festegetés, jótékonykodás és szépírás tölti ki nyugdíjas mindennapjait. Utóbbi elfoglaltságának elõbb egy kimerítõ önéletrajz, utóbb két regény lett a gyümölcse; a Kis francia szajhám az elsõ a fikciók sorában. A szerzõ a nagy mesélõk bölcs nyugalmával és a nagyon rossz írók gördülékeny sematizmusával kalauzolja el olvasóit egy rég volt, talán igaz sem volt idõbe; nevezetesen az elsõ világháború végnapjaiba. Hogy rég volt, azt a szereplõk szavajárásából ugyan sosem sejtenénk, de hogy igaz sem volt, az egyszer biztos: olyan világháborút sosem vívtak ezen a Földön, amilyenbe hõsünk, egy derék amerikai kalauz és amatõr színjátszó hirtelen elhatározásából belecsöppen. Wilder háborúját egytõl-egyig operettfigurák vívják, de ez nem baj, az ilyesmi minden rendes zenés vígjátéknak csak az elõnyére válna, csakhogy az itt felvonuló kémek, katonák és kurvák olyan ügyefogyottan mozognak a zsánerben, mint újgazdagék az úri kaszinóban. Wilder világháborús tortájának marcipánalakjai elég nagyvonalúan lettek összegyúrva, de könnyen lehet, épp e nagyvonalúság, az úriasan megengedõ laza póráz az itt megcélzott mûfaj (szellemes-bús háborús kémburleszk?) kívánatos eszközei. A nemes cukrászi szándék azonban még egy nagy színész esetében is kevés, ha könyve olvasása közben az egyetlen életre kelõ alak éppen õ maga: a nyugdíjas színész, aki serényen jegyzetel a connecticuti közkönyvtárban.
Athenaeum, 2008, 173 oldal, 2490 Ft
**
