Az ízig-vérig kalandregény ritka madár kortárs irodalmunkban. Történelmi regényekben ugyan nincs hiány, gondoljunk csak Márton László mûveire, vagy a most megjelent Darvasi-opusra, a Virágzabálókra, ám itt más típusú olvasmányról van szó. A mű egyik kritikusa, Csuhai István egyenesen "Pécsi csillagokról" beszél, ami pontosan rávilágít arra, mely típusú elbeszélés szolgált a Török tükör alapjául. A szerző ráadásul játszik is a hagyománnyal: Gárdonyi több szereplõje felvonul a mûben (Jumurdzsák itt Jadzsudzs, az elbeszélõ nagybátyja), megidézve mintegy a nagy elődöt. A fülszöveg időutazást ígér, ami így több szempontból is igaz lesz. Már a felütés megelőlegezi, mi vár ránk: "Féltett gyermeke gyermekeimnek! Biztosan tömött párnáidra dőlve nyitottad ki ezt a könyvet szobád falát borító szőnyegek között, forró italt kortyolgatva. Neked írok, olvasd jó szívvel! (...) Jól fogunk mulatni!" És valóban jól mulatunk, ezt bizton állítom, a bevezetés nem holmi irodalmi játék, posztmodern csűrés-csavarás, hanem ígéret, amihez végig tartja magát a szerző.
A regény cselekménye a 16. században játszódik. Elbeszélője, Ísza 1599-ben, idős korában tekint vissza legényéveire, a török hódoltság napjaira. Itt rögtön elérkeztünk a könyv újdonságához, ugyanis végig egy török szemszögébõl látjuk az eseményeket, magunkat (a gyaur kutyákat) és országunkat (amely "távoli és kies vidék"). A helyszín Pécs, mesés keret a keleti díszletekhez. A régi térkép benépesül, kiszínesedik dzsámikkal, fürdőkkel, boltocskákkal, de azt is megtudhatjuk, hol volt akkoriban a város két bordélyháza. Hatalmas tudásanyagot mozgat a könyv, még azt is elmondhatjuk: szórakoztatva tanít. Kardozós könyv - mondta egy helyütt a szerzõ. Valóban: harc és szerelem, intrikák és megbékélések, csavarok és lágyan áradó mese. Ez a Török tükör. Hallgassunk Íszára: dőljünk hátra csodás párnáinkon, és olvassuk jó szívvel.
Jelenkor, 2009, 550 oldal, 3200 Ft
*****