Kurt Vonnegut: Ördögcsapda

Két éve, hogy egy késő aggkori nagy esést követően a közel fél évszázadon keresztül zseniális íróként elismert Kurt Vonnegut meghalt. Az Ördögcsapda posztumusz kötet.

Két éve, hogy egy késõ aggkori nagy esést követõen a közel fél évszázadon keresztül zseniális íróként elismert Kurt Vonnegut meghalt. Az Ördögcsapda posztumusz kötet. Olyan Vonnegut-írások csokorba szedése, amelyeket a szerzõ egész egyszerûen nem akart publikálni: tizenegy novella, plusz egy hadifogságból írt levél és egy el nem mondott beszéd. Talán valamiféle teljesség iránti vágy vezette az író fiát, Mark Vonnegutot, hogy (amolyan végsõ lezárásként) közreadjon a szerzõtõl egy új, eddig nem ismert szövegekbõl összeállított kötetet.

Az efféle könyvek kiváltotta félelmek, melyek a másik cinikus angolszász örökbecsû, Douglas Adams posztumusz kötete (A kétség lazaca, 2002) esetében sajnos, bizonyságot is nyertek (jobban jártunk volna, ha a hagyaték szöveg inkább kiadatlan marad), ez esetben teljesen alaptalanok. Az Ördögcsapda ugyanis célt ér, mert azt bizonyítja, hogy Kurt Vonnegut idõtõl és tértõl függetlenül mindig aktuális. A novellák azzal együtt is nagyon jók, hogy a Burleszk, a Bajnokok reggelije, a Macskabölcsõ vagy akár az Utópia 14 kidolgozottságához nem mérhetõk - a fõként a második világháborús krízis körül forgó témái, olykor konkrétan sci-fibe ágyazott, de mindig fantasztikus történetei azonban hûen közvetítik a szerzõ jól ismert stílusát, csavaros gondolatmeneteit és végtelen pacifizmusát.

Fordította: Szántó György Tibor. Maecenas, 2009, 250 oldal, 3200 Ft

****