könyv - SOLYMOSI BÁLINT: TISZTA SOR

  • - klór -
  • 2009. december 17.

Könyv

Tizenhét évvel első verseskönyve, A műnéger után jelent meg a szerző második versgyűjteménye, mely szerényen nem nevezi magát sem válogatott, sem egybegyűjtött költemények kötetének, mégis közel a teljes költői életműre nyílik rálátásunk eme egyszerűségében is impozáns könyvet forgatva. Mint arra az utószót jegyző Ágoston Zoltán is rámutat, elkerülhetetlen a közhely használata: szerzőnk teljesen egyedülálló költészeti programot valósít meg formai és tematikus, stílusbeli és nyelvhasználati szempontból egyaránt.

Solymosira ugyanis a neoavantgárd gondolkodásmódja volt a legnagyobb hatással - konkrétan felismerhetõ a Talált tárgy... Tandorija, illetve Erdély Miklós és Hajas Tibor költészetfelfogása. A kötet mottószerû nyitóképe a korábban A mûnégerben is megjelent Beuys-akciófotó, melyen egy rúdra a gerince mentén felnyársalt, további rudakkal "meghosszabbított lábú" halott nyúl látható - a nyúl mint metafora számtalan versben visszaköszön, sõt alkalmilag össze is találkozik a kötet végén egy másik, hasonlóan alkalmazott emblémával, a kutyáéval.

Solymosi verseinek beszélõje (beszélõi) rendre a köznapi nyelv formuláit roncsolják akár kényszeres mondatrész- és így mondathangsúly-áthelyezésekkel, akár a jól-rosszul sikerült, ám minden esetben funkcióval bíró különös szóösszetételeivel és szójátékaival. Célja az elbizonytalanodás mimetikus reprezentálásán, az elbizonytalanítás gesztusán túl a "jelentésgenerálás": a meglehetõsen értelmetlennek tûnõ élet/világ jelenségeit kívánja jelentésekkel felruházni.

A költõi életmû kronologikus rendjét nem radikálisan, ám felettébb izgalmasan átíró-átrajzoló kötetszerkezet utolsó része a legfrissebb, Anna-verseket tartalmazó ciklus, melynek záróverse adta a kötet (és e ciklus) címét is, s messze túlmutat az "egyértelmû, világos" jelentésen: magam egy üres, kitakarított, lecsupaszított utcát látok ebben a képben.

Scolar, 2009, 223 oldal, 2750 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.