Könyv: Zrínyi Miklós és a titokzatos XIII (Két új képregény)

  • Bayer Antal
  • 2005. január 13.

Zene

Az utóbbi idõben többen is elgondolkodtak azon, hogy miért nincs Magyarországon képregénykultúra (A képregény esélyei, Magyar Narancs, 2004. szeptember 30.; Kubiszyn Viktor: Állókép-birodalom, Beszélõ, 2004/11.; Csordás Lajos: Kísérletek a magyar képregény feltámasztására, Népszabadság, 2004. november 27.). Erre a napokban megjelenik két, szokatlanul igényes kivitelû album két, korábban teljesen ismeretlen kiadótól.

Az utóbbi idõben többen is elgondolkodtak azon, hogy miért nincs Magyarországon képregénykultúra (A képregény esélyei, Magyar Narancs, 2004. szeptember 30.; Kubiszyn Viktor: Állókép-birodalom, Beszélõ, 2004/11.; Csordás Lajos: Kísérletek a magyar képregény feltámasztására, Népszabadság, 2004. november 27.). Erre a napokban megjelenik két, szokatlanul igényes kivitelû album két, korábban teljesen ismeretlen kiadótól.

Sarlós Endre 1566: Szigetvár ostroma címû albumának meglehetõsen hányatott volt a sorsa. A Szigetváron élõ festõmûvész és grafikus már

hosszú évek óta

dolgozott rajta, ám megfelelõ támogatás és terjesztés híján korábban csak részletek jelenhettek meg belõle.

A mostani kiadvány az elsõsorban ajándéktárgyakkal foglalkozó Vadzsra '99 gondozásában jelent meg, A4-es formátumban kapható az újságárusoknál, az eredeti, mindössze 500 példányban nyomtatott A3-as albumot pedig a kiadónál lehet megrendelni, elõbbi 1980, az utóbbi 6900 Ft.

Ennek az információnak azért van jelentõsége, mert sajnos a kisebb alakú könyvben sajátos elrendezésben láthatók az ötletszerûen felnagyított és lekicsinyített képkockák, helyenként zavaró ûrök is tátongnak.

Errõl persze nem a szerzõ tehet, mint ahogy arról sem, hogy az eredetileg folytatásos megjelenésre szánt részek összefûzése egyetlen kiadványban egészen más dramaturgiai megoldást kívánt volna. (Azt azonban nehezen tudná velem megértetni, hogy ha már közel húsz oldalt vártunk a központi figura, Zrínyi Miklós elsõ megjelenésére, miért kellett ennyire apró méretben, hangsúlytalan helyzetben ábrázolni.)

A részletesen kidolgozott rajzok és hosszú magyarázó szövegek egyaránt arról tanúskodnak, hogy Sarlós hatalmas, szenvedélyes kutatómunkát végzett, amelynek eredményét egy számára kedves kifejezési formában óhajtotta közreadni. A török és magyar forrásokat egyaránt felhasználó, az események katonai vetületére koncentráló történet hitelesnek és objektívnek látszik.

Sarlós szerint az 1566: Szigetvár ostroma rajzos album, és ez igaz is, hiszen használja ugyan a képregény formáját, ám sem szándékában, sem eszközeiben nem nevezhetõ "igazi" képregénynek. A leginkább a Fülesben népszerûvé vált, Zórád, Korcsmáros és Sebõk kiváló grafikáival illusztrált irodalmi adaptációk hagyományát követve igyekszik megfelelni a Kádár-Aczél-korban kialakult, sajátosan magyar, didaktikus nyomaiban máig túlélõ igényrendszernek, amely távol áll mind az amerikai, mind az európai kép-regény-meghatározásoktól.

A képek számozása, a kézzel írt szöveg mellõzése (pedig milyen szép, képes krónikára emlékeztetõ bevezetõk is vannak benne), a rajzok közötti összefüggés, átmenet szinte kizárólag szöveges megoldása mind-mind ennek a jele és következménye. Lehet, hogy a gúzsba kötve táncoló magyar "képmese" utolsó, tökéletlenségében is gyönyörû megnyilvánulását tartjuk a kezünkben? Már csak ezért is érdemes beszerezni.

Egészen máshonnan érkezett hozzánk XIII, az amnéziás akcióhõs. Annak idején az X-07 akciómagazinban kevesen figyeltek fel rá, most itt az újabb esély, hogy megtudjuk, miért fogy el minden részbõl közel félmillió (!) példány Európa francia nyelvterületein. A Krak! kiadó kifejezetten azzal a szándékkal jött létre, hogy hazánkban is meghonosítsa a modern európai képregényt. Reményei szerint eljön az idõ, amikor Párizshoz, Brüsszelhez és más nagyvárosokhoz hasonlóan nálunk is felnõttek fognak olvasgatni a könyvesboltok ma még nem létezõ képregényrészlegében.

XIII kalandjait 1984-ben indította hódító útra két rutinos profi, a francia-belga képregény-iskola kiemelkedõ képviselõi, az író Jean van Hamme és a rajzoló William Vance. Nem tudjuk, kicsoda, honnan jött, egyáltalán, valódi arcát látjuk-e, és fõleg: miért viseli vállára tetoválva a XIII-as számot.

Az elsõ részben (A Fekete Nap) még csak ízelítõt kapunk a váratlan fordulatokban bõvelkedõ, hátborzongató, megfelelõ dózisokban adagolt izgalmat, akciót,

politikát és erotikát

tartalmazó, az összeesküvés-elmélet elemeit is ügyesen alkalmazó sorozatból.

Ebben a vérprofi munkában nehéz hibát találni, apró részletektõl eltekintve tökéletes példája a francia kalandképregénynek. Egyértelmûen a nagyközönségnek készült, az olvasót felnõttnek tekintõ, intelligens munkáról van szó.

A magyar kiadás (Krak! kiadó, 48 oldal, 1495 Ft) jól sikerült, bár a színek az eredetinél valamivel élénkebbek. A kiadó reméli, hogy megtalálja Magyarországon is a közönségét - ebben az esetben pedig évente több kötetet is meg-jelentetnek, sõt más sorozat beindítását is fontolgatják.

Összességében tehát kifejezetten jó évet zár a magyar képregénykiadás, hiszen a Képes Kiadó Rejtõ-sorozata ígéretesen növekvõ népszerûségnek örvend, megjelent hat grafikus saját kiadású antológiája, a PTSD, és további tervekrõl értesülhetnek mindazok, akik idõnként felkeresik a www.kepregeny.net honlapot, a magyarországi rajongók kedvenc portálját.

Ráadásul ugyanitt képregénypályázatról is olvashatnak: jövõre induló képregénymagazinhoz kerestetnek olyan forgatókönyvírók és rajzolók, akik életre keltik Nero Blancót, Pepita Oféliát és HõsmagyartÉ

Bayer Antal

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.