Lemez - Játék és muzsika - Budapest Bár Volume 2: Tánc

  • - kyt -
  • 2010. február 18.

Zene

Kávéházi divatretró, emelt szintű nosztalgiazene - ki lehet találni mindenféle közelítő szókapcsolatot, a lényeg az, hogy ez az ügyes, jókedvű és jó színvonalú keverék egy korábban észrevétlen kínálati űrbe siklott bele. Korosztályos rés ez, de tágas: alighanem a harmincas évjáratok alatt kell keresni azokat, akik egyértelmű idegenkedéssel és értetlenséggel fogadnák a Budapest Bár produkcióját. Fölfelé viszont szinte nincs határvonal -, jó, mondjuk egy keményvonalas ötvenes Zappa-rajongó sem errefelé kutakodik.

A régi magyar slágerek között bőven van olyan, ami áttetsző, magával húzó dallamával nemhogy alkalmas, de rábűvöl az újrafeldolgozásra - a legszebb példa erre talán a Grencsó Kollektíva pár évvel ezelőtti Rejtély című lemeze. Amikor színészek és színésznők dalestekkel kényeztetik meghatott rajongóikat, ők is többnyire ebből a repertoárból merítenek, amely a két világháború között tenyészett ki, és valamikor a hatvanas évek elején, a hatóságilag távol tartott rockzenére áhítozók őszinte ellenszenvétől övezve rúgta az utolsókat. Eisemann Mihály, Seress Rezső, Horváth Jenő, Fényes Szabolcs - néhány név a szerzők közül.

Esetünkben könnyed keverék műfajról van szó, az alapja az éjszakai életből lényegében eltűnt kávéházi cigányzene, kivonva belőle a magyarnóta-elemet, hozzáadva dzsesszes fordulatokat - kiváló zenészek előadásában (prímás: Farkas Róbert, ex-Romano Drom). A másik pillért pedig az utóbbi tíz (vagy több) évben csúcsra jutott énekesek, frontemberek alkotják, többnyire rockzenészek Lovasi Andrástól és Kiss Tibortól kezdve Rutkai Borin, Ferenczi Györgyön és Németh Jucin át Keleti Andrásig és Kollár-Klemencz Lászlóig. A legprofibbnak Bohumi Dóri hallatszik, de hát ő a dzsessz felől jött, ami persze nem feltétlenül indokolja, hogy a Látod, ez a szerelem című Deák Tamás-opus dallamát eleve egyfajta improvizáltan leegyszerűsítő modorban értelmezze át. A többiek is jól teljesítenek a nem hazai pályán, néha meglepő rejtett tartalékaikat villantva föl. Az első Budapest Bár után persze már nem meglepetés, legfeljebb itt talán jobban kihallatszik, mert élő felvételről van szó, hogy az előadók egyszerűen lubickoltak a feladatban. Boldogan öltötték magukra régi vampok, korhelyek és sármőrök álruháját, örültek, hogy játszhattak, és hatalmas odaadással adták elő a szórakoztatóan bárgyú szövegeket a kockára vágott marhapapáról, Stuxról, aki bősz, mint egy Dumas-regény, és rettentő, mámoros pillanatokról.

EMI, 2009

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.